Külső világ tevékeny megismerése: környezet megismerése és védelmére nevelés, matematika:

Környezet: Tavasz: Az időjárás hatása a természetre

-          Figyeljék meg a levegő felmelegedését: egyre többet süt a nap, de előfordul eső is. Az éledő természetet kísérjék figyelemmel: rügyező bokrok, fák, sarjadó fű.

-          Gyümölcsfák virágzásának megfigyelése a kertben.

-          Poharakban – víz segítségével - csöves kukorica, burgonya, hagyma csíráztatása lakásban: a fejlődés folyamatos megfigyelése, folyamatos gondozása közösen a gyermekkel.

-          Műanyag pohárba vessünk földbe babot a gyermekkel! - folyamatosan gondozzuk, kísérjük figyelemmel a fejlődését: mire van szüksége a növénynek a fejlődéshez?

Matematika:

-          Számlálás gyakorlása 5-ös számkörön belül

-          Mennyiségek: több, kevesebb, ugyanannyi fogalmának gyakorlása

-          Sorszámok gyakorlása

      Játékok:

-          otthoni tárgyak csoportosítása: pl: evőeszközök, játékok - melyikből van több illetve kevesebb? –számolják meg a gyerekek, mennyivel van több, ill. kevesebb? Tapsoljanak, kopogjanak annyit ahányat számoltak… 

-          5 játékot kiteszünk az asztalra, hányadik a sorban pl: a maci, baba, labda…

Mozgás, testnevelés:

-          Ha az idő engedi, tartózkodjanak a gyerekek minél többet az udvaron: kerékpározás, rollerezés, futás…

-          Játék a labdával: dobás, elkapás, lábbal való rúgás, gurítás, leütés: először két kézzel való gyakorlás.

-          Ugróiskola

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc:

-          Sándor napján – új dal ( https://www.youtube.com/watch?v=bdc3AJ-9FAk )

-          Bújj, bújj zöld ág – ismétlő dal (https://www.youtube.com/watch?v=bkkkFCmr37o )

-          Poros úton kocsi zörög – ismétlő mondóka

A kereke gyorsan pörög

Sári néni vezeti, aki látja, neveti.

-          Badacsonyi rózsafán – ismétlő mondóka

Két szál vessző,

Szőtték, fonták,

Összeroppantották

Ropp, ropp, ropp!

-          Zenei feladat: ritmustapsolás, ritmus gyakorlása az ismétlő mondókák segítségével

-          Zenei játék:

§  ritmus visszhang játék: ti-ti tá | ti-ti ti-ti tá tá | tá tá tá tá | tá ti-ti | ti-ti ti-ti : szülő tapsolja, gyerek visszatapsolja

§  ritmus vonat: szülő egy motívum ritmust kopog a gyerek hátán, a gyerek visszatapsolja

Verselés, mesélés:

 A büszke tölgyfa – ismétlő mese

Volt egyszer egy köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős Ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.

- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett: Hess, Hess!

 Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyen, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:

 - Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!

 A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz, sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de Amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshova. Képzeljétek! ... Már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett! - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt.

 Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.

 - Ó, jaj, nekem - sóhajtotta -, elpusztulok!

 Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását.

 - Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - Kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort!

- Nem kell! Nem kell! - Hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba.

- Ugyan, mit képzelsz? - Csóválta a fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályért.

Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, Azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.

 - Megvagy, Férge mihaszna!

 Ügyesen kiemelte, és - volt nincs! - Már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott:

 - Jobban vagyok!

 Körös-körül őzek leskelődtek mókusok, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:

 - Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!

 Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.

 - Ó, te tölgyfa! ... Senki sem haragszik rád, Hanem te haragudtál az egész világra!

 Harkály doktor hozzátette:

 - Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged.

- Meglesz! Meglesz! - kiáltották az állatok, és mindjárt körültáncolták. A Tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé:

- Gyertek ide, hozzám! 

Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.

(Fésűs Éva: Az ezüsthegedű c. mesekönyve)

Nagytakarítás a napnál (új mese):

Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot. A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.

– Hová tűnhetett a napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre!
– Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Tán bizony tudjátok, hol lakik?
– Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék –, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.
– Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. A kiscsibék útra keltek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:
– Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska?
– Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja. A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:
– Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?
– Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.
– Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és még közelebb röppent.
– De tudod-e, hol lakik? – kérdezték tőle.
– Azt biz’ én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.
A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúl, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.
– Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka –, a napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?
– Azt biz’ én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.
No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment. A patak partján megtalálták a kacsa házát meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.
– Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.
– Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a napocska.
– Éppen őt keressük! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?
– Azt biz’ én sem tudom, de a patak túlsó partján az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.
Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált sün koma a bükkfa tövében.
– Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a napocska merre, hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?
A sün előbb gondolkozott kicsit, azután így szólt:
– Már miért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst hold, onnét a napocska csak egy bolhaugrás! – így szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.
No, útnak eredtek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S mit láttak? A hegy csúcsának a csücskébe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő. A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a holdig. Mikor a hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.
– Hold, hold, ezüst hold – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte –, mutasd meg nékünk, hol lakik a napocska! Három napja nincs az égen, három napja vacogunk! Úgy látszik – gondolták –, elaludt a napocska, nem akar felébredni.
S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.
– Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, napocska!
A napocska felébredt, nagyot ásított.
– Ki az, ki kiabál? Ki zavarja álmomat?
– Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk, éppen reggel van!
– Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a napocska. – Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.  Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több – egyszeriben mosni kezdte a napot. A szarka a törülközővel törülgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos napocskáról. Ez aztán igazi nagytakarítás volt! Egykettőre úgy megtisztították a napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott. Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza! A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal - új vers

Egy, kettő, három, négy,                                           Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?                                               Te kis madár, vígan légy:

Elég, hogyha tudom én:                                            olyan szép dalt daloljál,

Tavasz elé futok én!                                                  Szebb legyen a tavasznál!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?

Se erdőbe, se rétre:

A szép tavasz elébe!

Gazdag Erzsi: Fecske nóta – új vers

Zeng a fészek reggel óta,
felcsendült a fecskenóta:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Megvan még a régi ház,
bár megkopott rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra kimeszelik
nótaszóra:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Anyanyelvi játék:

-          Találós kérdések:  http://webovoda.blogspot.com/2009/04/talalos-kerdesek-tavasz_27.html

-          Szótagolás, a tavasz témakörből vett szavakkal.

Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka:

-          Krétával rajzolás a járdára

-          Tavaszi kép készítése szülővel közösen bármilyen technikával (rajzolás, festés, ragasztás)

-          Aranyeső készítése ragasztással: virágok készítése krepp papírból sodrással, ágak rajzolása