1.Anyanyelvi nevelés, kommunikáció.

2.Esztétikai nevelés: ének,zene, mese, vers, ábrázolás

3.A környező világ tevékeny megismerése, mennyiségi, formai viszonyai

Az óvodáskort az erőteljes testi fejlődés jellemzi, melyet nevelőmunkánk során elősegítünk.

Célunk: az egészséges életmód, életvitel iránti igény alakítása. Különös hangsúlyt helyezünk az óvodán belüli szokásrendszerek kialakítására.

Az óvodán kívüli feladatokat többnyire a szülőkkel közösen valósíthatjuk meg.

Feladatok: a gyermek testi fejlődésének elősegítése. Ezen belül:

- a gyermek gondozása /testápolás, öltözködés, önkiszolgálásra nevelés /testi

szükségleteinek,

- mozgásigényének kielégítése, harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésnek elősegítése,

A feladatok megvalósítása érdekében kidolgoztuk az intézmény SZABÁLY ÉS SZOKÁS – RENDSZERÉT csoportonként, helyiségenként és tevékenységekre lebontva ( pl: séta- a gyermekre és felnőttre összehangolva), évente felülvizsgáljuk.

4.1.1 A gondozás :

Segíti a kisgyermek szükségleteinek kielégítését, a jó testi komfort-érzetet. Elősegíti fejlődését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, egészséges életmódjának kialakításához. A gondozási feladatok teljesítése bensőséges gyermek-óvónő, gyermek-dajka kapcsolatot feltételez.

A helyes életritmus kialakítása a rendszeresen, megszokott időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra. Különösen az étkezési, pihenési idők állandósága jelentős. Ezért a szülők együttműködését kérjük abban, hogy hét végén is ennek megfelelően teljen a gyermekek napja.

Biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiszámítható óvodai életet. Lehetővé teszi egészséges fejlődéséhez szükséges mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozásait. A napirendben a legtöbb időt a gyermek alaptevékenysége – a J Á T É K - kapja.

A napirendben rugalmasan alakul a tevékenységek időkerete: egyrészt a nyári és szolgalmi időszak eltérései, másrészt a gyermekek fejlődése miatt is.

napi nyitva tartás : 1o.3o óra.

Testápolás:

A gyerekek tisztaság iránti igényének kialakulását szolgálja. A személyi tisztaságra való törekvésben egészségvédelmi és esztétikai szempontok érvényesülnek. A mindennapos cselekvésekhez kapcsolódó szóbeli megerősítések következtében alakul ki a gyermekben a testápolás iránti igény. Mindez nyugodt, kiegyensúlyozott, türelmes légkörben, elegendő időt rászánva történjen. Hajuk, körmük, bőrük legyen ápolt és tiszta.

A testnevelés foglalkozás utáni fokozott tisztálkodás váljon szokássá a gyermekeknél. A főétkezés után mossanak fogat. Fontos, hogy fokozatosan eljuttassuk a gyermeket oda, hogy önmagával, ruházatával, használati tárgyaival kapcsolatban igényelje a tisztaságot.

Öltözködés :

A gyermek öltözéke a célnak megfelelő legyen: réteges, kényelmes és könnyen kezelhető. Hangsúlyozza a kislányos és fiús jegyeket. A váltóruha, pizsama, tornaruha és szabadidő ruházat használata kötelező. Mindezeket a szülők biztosítják számára / tetszésüknek megfelelő kivitelben /. Váltócipőjük csúszásgátlós, kényelmes legyen és tartsa bokájukat. A helyes öltözködés az ízlést fejleszti, és nevel a ruházat tisztán és rendben tartására. A felnőtt példamutatása, esztétikus megjelenése is nagyon fontos.

Önkiszolgálás:

A felnőtt segítségével ismerkednek meg az öltözködés, testápolás, étkezés eszközeinek használatával, az önkiszolgálás különböző műveleteivel, sorrendjével. Az állandó gyakorlás során a készségek megszilárdulnak, az önálló munkavégzés és önkiszolgálás szokásai kialakulnak. A tevékenységek közben a felnőttől mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, amennyit feltétlenül igényel, így önállósodik. Az elismerés, objektív értékelés tenni akarásra serkenti. Mivel minden tevékenységet szóbeli megerősítés kísér, ezért a napi életritmus megtervezésénél erre is elegendő időt kell biztosítani, hogy mindez nyugodt, kiegyensúlyozott, türelmes légkörben valósulhasson meg.

A gyermek természetes testi szükségleteit elégíti ki, úgymint a fokozott mozgásigényt, friss levegőzés iránti igényt, a pihenés és egészséges táplálkozás iránti igényt.

Mozgás :

Az óvodás gyermek életeleme a mozgás. Az egészséges gyermek spontán is állandóan, élénken mozog. A mozgás a korral, tanulással, a gyakorlással egyre jobban fejlődik. A kisgyermek számára a változatos, dinamikus, az egész testet megmozgató gyakorlás az előnyös. A mozgás fokozott oxigénszükséglettel jár, ezért a mozgásos tevékenységeket szabad levegőn ajánlott végezni. Az udvaron és a csoportszobában is a mozgásos és pihentető tevékenységekhez elegendő teret alakítunk ki.

Fontosnak tartjuk a megfelelő, kényelmes, természetes alapanyagú, jól szellőző öltözéket a szabadban és a teremben egyaránt. A mozgásokhoz kapcsolódó gondozási feladatok elősegítik a helyes higiénés szokások kialakítását. Az óvónő feladata – a dajkával megosztva-, hogy megteremtse a feltételeket a gyermekek egészséges fejlődéshez.

A rendszeres, örömmel végzett mozgással a gyermekeket az egészséges életvitel kialakítására szoktatjuk, és mintát adunk a szülőknek is.

Levegőzés:

A sétákat, kirándulásokat úgy kell megszervezni, hogy a gyermekek mozgásigényének kielégítése mellett kellemes élményt biztosítsunk számukra. A séták során megfigyeljük közvetlen környezetünket / Balaton, Fenyves erdő, Bagolyvár utca stb. / és tágabb környezetünket / Bagódomb, Keszthely, Balatonederics, Patca, Veszprém /.

A szabad levegőn való rendszeres tartózkodás növeli a szervezet ellenálló-képességét. Minden évszakban biztosítani kell a gyermekek számára a szabad levegőn való mozgást, étkezést, játékot.

A gyermekek számára környezetvédelmi tapasztalási lehetőséget biztosítunk azzal, hogy szellőztetés, séták, kirándulások alkalmával felhívjuk a figyelmüket a tiszta és szennyezett levegő különbségére.

Pihenés:

Táplálkozás :

Az egészséges táplálkozás szokásrendszerének kialakításában az óvodának kiemelt szerep jut. A gyermekek új ízekkel ismerkednek és megkedvelik ezeket. A napi étrendet ismerik a családok, melyet szükség szerint ki tudnak egészíteni az óvónő javaslatai alapján. Az élelmezésvezető figyelembe veszi a (2.5) 3-7- éves korú gyermekek táplálkozási szükségleteit is a lehetőségek szerint.

A nyers zöldségekből, gyümölcsökből a gyerekekkel együtt készítünk frissen préselt, magas rosttartalmú gyümölcsleveket, gyümölcs és zöldségsalátákat. Az elkészítés módjának megismertetésével modellt nyújtunk egyes családok számára a korszerű táplálkozási szokások átalakulásához.

Az óvónő ismerje meg a gyermek étkezési szokásait, kedvelt ételeit és vegye figyelembe azt is, amit nem szeret. Erőltetés nélkül, eleinte kis adagokban, lassan szoktassa az új ételeket.

Óvodai rendezvények alkalmával a szülőknek is kínálunk friss zöldség- és gyümölcs ételeket, italokat.

Az eltérő étkezést igénylő gyermekek (tej, tojás, liszt érzékeny, egyéb) étkezéséhez megadjuk a segítséget, együttműködve a szülőkkel.

A szabad levegőn tartózkodás növeli a gyermekek ellenálló képességét a betegségekkel szemben. Ezért minél több tevékenységet /ha az időjárás engedi / a szabadban végezzenek.

A gyermek óvodai közösségbe kerülésekor az óvodapedagógusok megismerik a gyermekek betegségeit /pl: krupp, allergia, lázgörcs, epilepszia, cukorbetegség stb./ és megismerik az ezekkel kapcsolatos tennivalókat.

A gyermek testi épségének védelme és a baleset megelőzése érdekében az őt körülvevő tárgyi környezet, eszközök, használati tárgyak feleljenek meg a követelményeknek. Az óvodapedagógusok folyamatosan figyelemmel kísérik és a javításukról, karbantartásukról gondoskodnak.

A gyermeket önmaga és társai testi épségének megóvására neveljük (konfliktuskezelés, tolerancia). Ennek ellenére előfordulhatnak a tipikus gyermekbalesetek /zúzódás, törés /, melyek a gyermeki gondolkodás sajátosságaiból, és a szenzomotoros koordináció zavaraiból erednek. Ezek elkerülése érdekében az óvónő folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermekek tevékenységét.

A levegő, víz, napfény együttesen segítik elő a gyermek testi edzettségét. Az udvaron tornaruhában végzett testnevelés, az udvari pancsolás, mind edző hatású. A tűző napfény kártékony hatását kerüljük: 11-15 óra között a gyermekek nem tartózkodnak napon.

A foglalkoztató legyen világos, meleg színeivel kellemes hatást gyakoroljon a gyermekekre. A berendezési tárgyak természetes anyagokból /fa, textília/ készüljenek, és a gyermekek méreteihez igazodjanak. A különböző tevékenységekhez elkülönülést szolgáló „kuckókat” kell kialakítani. Legyen minél több zöld növény, megfelelő páratartalom, főleg a téli időszakban.

Az öltözőben minden gyermek ruhája elkülöníthető legyen.

A mosdó, WC kedvező feltételeket teremtsen a gondozási feladatok ellátásához, a helyes egészségügyi szokások kialakításához.

Az udvaron az évszaktól függően sok időt töltenek, és változatosan tevékenykednek a gyermekek. Legyen virágos és veteményes kerti rész, mozgást fejlesztő nagyméretű eszközök, homokozó, kerékpárút. Nyugalmas, szerepjátékra alkalmas területek is kellenek a foglalkoztató termekben kedvelt kellékekkel (bábok, gyurmázás, festés eszközei stb.).

Sövénnyel kerítjük el udvarunkat, hogy védjük az utca porától, zajától.

• A gyermekek életkorának megfelelő, párhuzamos tevékenységek végzését lehetővé tevő optimális életritmus kialakítása a napirendben.

• Az időkeretek rugalmas alkalmazása a gyakorlatban.

• Nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtése a csoportban.

• A gyermekek szükségleteinek kielégítése az egész nap folyamán (például folyadék).

• A szokás- és szabályrendszer közös alakítása a gyermekekkel.

• A kialakított szokás- és szabályrendszer betartásának figyelemmel kísérése, reális, a gyermek egyéni fejlődéséhez viszonyított fejlesztő értékelése.

• Önálló törekvések támogatása.

• A kultúrált étkezés szokásainak megismertetése, gyakoroltatása.

• Az asztalterítés technikájára, esztétikumára való odafigyelés.

• A vécéhasználat intimitásának függönnyel történő biztosítása.

• A (2,5) 3 éveseknek, illetve az egyéni szükséglet alapján a vécépapír használatában, a zsebkendő használatában segítségnyújtás.

• Elegendő mennyiségű vécépapír használatára ösztönzés.

• A WC lehúzásának igénnyé alakítása, elvégzésének figyelemmel kísérése.

• A gyermekek helyes kézmosásra, kéztörlésre szoktatása.

• A fogmosás technikájának megismertetése, mindennapos gyakorlása, az eszközök rendben tartására ösztönzés.

• A fésű használatának bemutatása, gyakoroltatása, szükség szerinti segítségnyújtás.

• A felöltözésnél, vetkőzésnél egyéni szükséglet szerinti segítségnyújtás.

• A ruhák összehajtásának, öltöző-szekrényben való rendben tartásának megismertetése, elvárása.

• A gyermekek levegőzésének biztosítása mindennap, mínusz 10 fokig.

• A délutáni pihenéshez a csoportszoba kiszellőztetése, légpárásító használata.

• Lefekvés után mesélés, majd testközeli jelenlét a gyermekek érzelmi biztonságának, nyugalmi állapotának támogatása.

• A gyermekek balesetvédelmi oktatása dokumentáltan.

• Lázas, hányós, hasmenéses gyermek elkülönítése, gondoskodás felügyeletéről, szüleinek értesítése.

• Speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása érdekében megfelelő szakemberek bevonása, együttműködésre törekvés.

Szükségleteiket képesek késleltetni, önállóan kielégíteni.

Önállóan mosakodnak, törölköznek, ruhájuk ujját le és felgyűrik, begombolják. Használják a WC-t. Vigyáznak a mosdó, WC rendjére.

Tisztálkodási eszközeiket a helyére teszik. Fogat mosnak, a fogápoló eszközöket tisztán tartják.

Hajukat szükség szerint fésülik. Zsebkendőjüket használják.

Cipőfűzőjüket befűzik és megkötik.

Segítenek fektetőik elrakásában, a foglalkoztató átrendezésében.

Önállóan tevékenykednek, de segítik társaikat és a felnőtteket.

Képesek önállóan eldönteni, hogy miből mennyit tudnak elfogyasztani. Étkezés közben kultúráltan viselkednek, helyesen használják az evőeszközöket. Igénylik az asztal esztétikus megterítését.

Ügyelnek saját személyük és környezetük rendjére, gondozottságára. Az udvaron sem szemetelnek. Ismerik a szelektív hulladékgyűjtés okát és gyakorlatát.

Az ajtókat csendesen nyitják és csukják. Gondosan letörlik cipőjüket. Észreveszik és megszüntetik környezetükben a rendetlenséget.

Igényükké vált a rendezettség, tisztaság, ápoltság.

Ismerik és betartják a balesetvédelmi magatartásformákat.

Szívesen mozognak a szabadban, évszaktól függetlenül. Életkoruknak megfelelően edzettek.

„A növekvő gyermek apránként, fokozatosan tanulja meg, hogy kell önmagát jobban megértetnie, s eközben fejlődik ki az a képessége, hogy másokat is megértsen és így jut el végül az emberi érintkezés mindenkit kielégítő és tartalmas formáihoz.”

Bruno Bettelheim

Az óvodás gyermek egyik sajátossága, hogy magatartását érzelmei vezérlik, személyiségében az érzelmek dominálnak. A korosztály számára meghatározó a gyermek és óvodapedagógus kapcsolatának minősége. Ezért fontosnak tartjuk az óvodapedagógus és a gyermek, gyermek- dajka kapcsolatában a pozitív érzelmi töltés, a pozitív attitűd megnyilvánulásait.

Célunk:

A gyermek érzelmi biztonság iránti igényének kielégítése kiegyensúlyozott, szeretetteli légkörben. Érzelmi, indulati életének, frusztráció tűrő és tolerancia képességének fejlesztése. A különbözőségek elfogadására, tiszteletére nevelés. A szülőföldhöz fűződő pozitív érzelmi viszony kialakítása, az önazonosság megőrzése, átörökítésének biztosítása. A szociális érzékenység mellett a reális én-tudat kialakulásának elősegítése

Az óvodás gyermek ÉN-központúsága fejlődési sajátossága, csak sok példa és gyakorlás következményeként lesz képes magán kívül másokkal is törődni. Az együttműködés csak bizonyos ÉN-tudattal, ÉN-képpel rendelkező gyermekkel alakítható ki. Az én-kép, én-tudat csak biztonságban, szeretetben élő gyermeknél alakul megfelelően.

EZÉRT FONTOS AZ ÓVODÁS GYERMEK FELÉ ÁRADÓ S Z E R E T E T !

4.2.1. A gyermeki magatartás: alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és az óvoda más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése. Mintakövetésre késztetjük, visszajelzéseket adunk kapcsolataikról és tevékenységeikről. Figyelemmel kísérjük szociális megnyilvánulásaikat.

Meghatározó a kortárs modell szerepe is. Az együttműködés közben gyakorolják az alá-mellé rendelt szerepeket. Alkalom van a reális ÉN-kép kialakulására. Az együttműködés közben a gyermekek között előforduló konfliktusokba akkor avatkozunk be, ha sérelem vagy fizikai bántalmazás éri a gyermeket és ezt önmaga nem képes elhárítani. Ezzel segítjük a gyermek konfliktus megoldó és tűrő képességének alakulását.

A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb szinten álló, érzékszervi, értelmi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, HHH és elhanyagolt, illetve kiemelkedő képességű gyermek neveléséhez speciális szakemberek segítségét vesszük igénybe / pl: Nevelési Tanácsadó, pszichológus, logopédus stb./.

Életkoruknak és egyéni képességeiknek megfelelően sokféle tevékenységben vesznek részt kedvük szerint. Az óvodai élet valamennyi területén rendszeresen ismétlődő tevékenységekbe bekapcsolódnak. Az ünnepek, ünnepélyek előkészítésében és a kellemes hangulatú lebonyolításban részt vesznek. Ajándékokat készítenek különböző alkalmakra egymásnak, felnőtteknek, és elsajátítják az átadás kedves módozatait. Tervezgetik a kellemes élményt ígérő eseményeket. Egymást segítik a különböző tevékenységekben. A csoportok közös mesedélutánokon vesznek részt.

A nagyok meghívják a kisebbeket jeles alkalmakra.

• Észreveszik a gyermekek, hogy kinek miben van szüksége segítségre.
• Számba veszik a csoport tagjait, érdeklődnek a hiányzók iránt, betegnek maguk készítette ajándékot küldenek.
• Figyelmesen, türelemmel hallgatják meg az óvónő és társaik közlését, kérdését.
• Konfliktusos helyzetben társaikkal egyezkednek.
• Ismerik saját képességüket, tudják értékeiket, de azt is meg tudják fogalmazni, melyek a hiányosságaik.
• A felnőttekkel – óvoda dolgozóival – tiszteletteljesen viselkednek, vigyáznak munkájuk eredményeire.
• A felnőttek kérése nélkül is segítenek egymásnak, együtt éreznek a közösség tagjaival. A közösségért szívesen dolgoznak, bíznak önmaguk képességeiben.
• Ébredezik bennük a közösségi tudat, örülnek a közösen elért sikereknek.
• Érdekli őket a másik gyermek mondanivalója, tevékenysége, munkája.
• Egy-egy társuk iránt kitüntetett, baráti rokonszenvet mutatnak.
• Szavak nélkül is értik környezetük jelzéseit, érzéseit.
• Természetes szükségletükké válik a közös tevékenység.
• Igyekeznek legyőzni a felmerülő akadályokat. Éretté válnak az iskolába lépésre.

3. Módszertani alapelvek:

• Az óvodapedagógus legyen határozott, de barátságos.
• Legyen szeretetteljes, empátiás kisugárzással, odafigyeléssel rendelkezzen.
• Bízzon a gyermekben.
• A közösségi élet szokásait fokozatosan tartassa be.
• Az udvariassági beszédformákat ismertetesse meg, alkalmazását kísérje figyelemmel.
• Bánásmódja igazodjon a gyermek egyéni sajátosságaihoz.
• Fokozatosan alakítsa a gyermek konfliktus tűrő és megoldó képességét.

A gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, valamint a meglevő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységet, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetből,

Célja: A gyermek sokoldalú érzékszervi tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése és folyamatos, célirányos bővítése, és élethelyzetekben való gyakorlása.

A szerzett ismeretek között egyszerű összefüggéseket tudjon felfedezni.

Feladatai: Olyan biztonságérzetet nyújtó óvodai környezet biztosítása, ahova a gyermek örömmel, bizalommal jár. A rá ható ingerekre (tapasztalati alkalmak) csak ekkor reagál. Amennyiben fél, nem jutnak el az ingerületek az agyba –annyi, mintha nem érték volna ingerek.

A gyermek kognitív képességeinek fejlesztése:

Az értelmi fejlesztés szoros kapcsolatban van az anyanyelv és kommunikáció alakulásával. Az óvodai nevelőmunka kiemelten foglalkozik a következő területekkel:

• a beszédhallás fejlesztése,
• a szókincs gyarapítása,
• a szövegértés fejlesztése,
• a gyermek beszédkedvének, kifejezőkészségének fejlesztése.

A társadalmi változások tartalmi korszerűsítést várnak el tőlünk is. Felerősödött az információs társadalom által megkívánt ismeretek, készségek és képességek fejlesztésének igénye pl:

• kommunikációs képesség,
• problémafelismerő és döntési képesség,
• konfliktusok kezeléséhez szükséges készségek,
• együttműködési képesség fejlesztése.

1. A fejlődés főbb jellemzői (sikerkritériumok):

• A sokoldalú érzékszervi tapasztalatok szerzése során erősen fejlődik a gyermek megfigyelőképessége. Eljut oda, hogy nem csapong tárgyról-tárgyra, hanem szándékosan kutat, elemez, vizsgál.
• Szándékos emlékezetbe vésésre és felidézésre képes. Ezt befolyásolja akarata és alakuló feladattudata. Emlékezete azonban még nem megbízható, mert időnként a képzelete erőteljesebben felszínre kerül.
• Képzelete sokat változik az óvodáskor végére, eljut oda, hogy képes különbséget tenni a valóság és a képzelet világa, valamint az álom között is. A játék, mese és a vizuális tevékenységek nagy hatással vannak a gyermek alkotó képzeletének alakulására.
• A gyermek állandó megismerési törekvése hatással van gondolkodásának fejlődésére - pl: analizáló, szintetizáló képessége, ok-okozati összefüggések felismerésének képessége. A játék tevékenységek során kifejtett aktivitás befolyásolja a gondolkodás fejlődését. Nagy szerepet játszik ebben a gyermek beszédkészsége, mivel a fogalmi gondolkodás a fejlettebb beszédkészségű gyermeknél alakul ki hamarabb.
• Amennyiben a gyermek érzékszervi tapasztalatait ismeretekké rendezi, akkor eljut oda, hogy az óvodáskor végére logikailag helyes ítéleteket képes alkotni és egyszerű viszonylatokban helyes következtetéseket tud levonni.

• Az óvodapedagógus minél több lehetőséget biztosítson önálló megfigyelések végzésére.
• Tegye lehetővé, hogy a gyermekek a különböző jelenségeket változásukban, fejlődésükben érzékeljék.
• Megfigyeléseik alapján különböző összefüggéseket önálló felismerés alapján tehessenek.
• Minél több alkalommal mondhassák el a gyermekek egyéni élményeiket, tapasztalataikat.

5. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGFORMÁI :

A gyermek a különböző tevékenységek során más-más ismereteit, készségeit, képességeit alakítja, fejleszti.

A legalapvetőbb gyermeki tevékenység a játék, ”…királyi út nem csak a fejlődés megismerésében, hanem a fejlesztés megszépítésében is…”(Mérei). A gyermek minden egyéb tevékenységét áthatja, így a munkát és a tágan értelmezett tanulási folyamatokat is, és a társas viszonylatok rendszerében alakul.

5.1.1. Célunk:

A valódi játék kibontakoztatása a játékos jelzővel jelölt tevékenységek helyett.

A játék különleges varázsával, misztikumával, realitásával:

· a szabadság,

· a spontaneitás,

· kreativitás,

· nyitottság,

• A gyermekek az óvodába lépéstől folyamatosan játszanak. Megismerik az eszközöket, megjegyzik helyüket.
• A gyakorló játékban mozgást, cselekvést ismételgetnek a gyermekek, közben ismerkednek az eszközök, anyagok, tárgyak tulajdonságaival, egymáshoz való viszonyaikkal.
• A játékos mozgást azonos szabályok szerint ismételgetik. Szívesen rakosgatnak különböző tárgyakat saját elgondolásuk, szabályaik szerint.
• Szerepjátékokat kezdeményeznek, amelyek egyszerű cselekvéseket és kapcsolatokat fejeznek ki.
• 4-5 éves korban mozgásuk, értelmi és érzelmi fejlődésük alapján képesek környezetük jelenségeit játékukban újraalkotni.
• 5-6-7 éves korban megfelelő tapasztalatok és élmények birtokában önállóak a játékok megtervezésében, a szerepek kiválasztásában, az eszközök megválasztásában, a szabályok betartásában.
• A szerepjátékhoz egyszerűbb eszközöket barkácsolnak, használják az egyszerűbb szerszámokat.
• Kockákból, konstrukciós játékokból, alkatrészekből, különböző anyagokból játékszereket, egyéb építményeket hoznak létre.
• A szerepjáték kiegészítéséhez meghatározott céllal konstruálnak.
• Szabályjátékokat, versenyjátékokat kezdetben az óvónő, később saját maguk kezdeményezésére játsszák, a szabályokat betartják.
• Szívesen kezdeményeznek és kapcsolódnak be különböző értelemfejlesztő játékokba.

A gyermekek képesek elmélyülten, több napon keresztül egy azon játéktémában együttesen részt venni.

Játékukban dominánsan jelentkezik a szerepjáték.

Az ismert meséket többször dramatizálják, bábozzák.

Bonyolult építményeket képesek létrehozni.

Élvezik a szabályjátékokat, képesek a normák betartására.

Társas viselkedésükben megjelennek az óvoda által hangsúlyozott viselkedési szabályok.

Interakciójuk gazdag, kultúrált és érthető.

6. Módszertani alapelvek:

- A játékhoz szükséges feltételek: nyugodt, derűs csoportlégkör, elegendő idő, elkülönülésre és közös tevékenységekre alkalmas helyek, fejlesztést szolgáló eszközök, játékszerek és élményszerzési lehetőségek biztosítása a mozgásos játékhoz, gyakorló játékhoz, szerepjátékhoz, az építő, konstruáló játékhoz, barkácsoláshoz, szabályjátékokhoz, a dramatikus játékokhoz és a bábozáshoz.

- A gyermeki játékszabadság biztosítása.

- Az óvónő indirekt részvétele a játékban.

- A gyermeki érzelmek, indulatok helyes kezelése.

- A fejlődés egyéni sajátosságainak tiszteletben tartása.

- A játéknak, mint a személyiségformálás kisgyermekkori legfőbb eszközének tudatos felhasználása a fejlesztésben.

- A játék során a gyermekek tudatos megfigyelése, információgyűjtés. A megfigyelésekről feljegyzések készítése, elemzése, feladatok meghatározása. A megfigyelésekről a szülők tájékoztatása.

- Játékdélutánok szervezése - lehetőség a gyermek és szülő közös tevékenységére: az óvodában használt fejlesztő játékokkal való ismerkedés, játékkészítés.

1. Munka jellegű tevékenységek:

Az óvodáskorú gyermek számára örömmel végzett aktív tevékenység a munka, amely a személyiségfejlesztés fontos eszköze. A játékkal és a cselekvő tanulással sok vonatkozásban azonosságot mutat. A játék és a munka között indítékában van csak különbség: a játékban a spontán végzett tevékenység a fontos, míg a munkában az elérendő cél a lényeges. A munkavégzés külső irányítással folyik, de a gyermektől belső fegyelmet, kötelességvállalást is igényel.

A gyermeket nagyfokú utánzási hajlama és önállósági törekvései motiválják. Ezért nagyon lényeges az óvónő példaadása: együtt a gyermekekkel, segíteni, értékelni, dicsérni, buzdítani őket.

1. A munkavégzés célja:

   A gyermek készségeinek, képességeinek, kompetenciáinak fejlesztése munka jellegű tevékenységek gyakorlásán keresztül. Olyan személyiségjegyek, attitűdök, tulajdonságok kialakítása, melyek a csoportért végzett tevékenységeket segítik elő (pl: kötelesség tudat, kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság, igényesség, más munkájának a megbecsülése stb.). A csoportért végzett tevékenység elősegíti a társas kapcsolatok alakulását is.

   A munkavégzés feladatai:

   A gyermek ismerje meg és gyakorolja be önmaga kiszolgálásához szükséges tevékenységeket. Sajátítsa el a legszükségesebb szerszámok, eszközök célszerű használatát.

   Kapjon mennél több és sokoldalúbb megbízatást, melynek teljesítésével a társai és saját életét kellemesebbé teszi. Fokozatosan fejlődjenek ki azok a képességei, melyekkel környezetét esztétikusabbá tudja tenni, és rendjét megőrzi.

   Az önkiszolgálás során kialakult készségeit hasznosítsa társai kiszolgálásában, a naposi tevékenységek során is.

   A környezetünkben található növények /otthoni állatok / gondozásában vegyenek részt.

2. A munka alapvető feltételei:

Megfelelő munkaeszközök:

Célszerű, a gyermekek méretéhez igazodó, balesetmentes eszközöket szerzünk be és használunk a különböző tevékenységekhez.

Elegendő munkalehetőség biztosítása:

Az óvónő tartalmilag gazdag, változatos feladatokat biztosít a gyermekeknek, melyeket egészségük károsodása nélkül elvégezhetnek. Semmit nem végez el a felnőtt, amit már a gyermek képes megtenni.

Előre kijelölt, előkészített helyen végzik a munkatevékenységeket, az eszközöket hozzáférhető helyen tároljuk.

Légkör: Nyugodt, békés hangulatban, önállóan tevékenykedjenek, de legyen lehetőségük egymástól, vagy a felnőttől segítséget kérni.

Az idő: olyan mértékű legyen, amennyire a gyermeknek szüksége van egyéni képességei szerint.

Az önkiszolgálást az egészséges életmódnál dolgoztuk ki.

A naposság: négy éves kor után vezetjük be, mivel a gyermekek ekkor érik el az elvégzéséhez szükséges fejlettségi szintet. Lényeges a fokozatosság betartása minden új munkafogás begyakorlásakor.

A naposság feladattudatot feltételez, és figyelem összpontosítást igényel.

Alkalomszerű munkák és megbízatások: A napi tevékenységek során, a környezet rendben tartása, az óvónőnek –egymásnak-kisebbeknek segítés során, vagy ajándékok készítésekor van lehetőség alkalomszerű megbízatásokra. A helyzeteket ki kell használni, mivel sokféle egyéni nevelési lehetőség rejlik benne.

Környezetgondozás, növény és állatgondozás: A környezet kialakítása a munkatevékenységgel szorosan összefüggő feladatokat tartalmaz. A környezet ismeretén, szeretetén, megbecsülésén, rendben tartásán alapszik. A természeti és társadalmi környezet, az élővilág iránti nagyfokú tisztelet, helyes érzelmi viszonyulás kialakítására nevel.

Fontos, hogy a gyermekek védjék az élő környezetet, ne rongálják, hanem gondozzák az élővilágot és gondoskodjanak az életfeltételek biztosításáról. A teremben és a kertben az évszakoknak megfelelően végezhetők tevékenységek (pl: csíráztatás, rügyeztetés, kertgondozás, levelek összegyűjtése, hó söprés, stb). Az élősarok gondozása folyamatos.

Az állatgondozást a szülőkkel egyeztetve, otthoni környezetben figyeljük meg közösen, de a madarakat az óvoda udvarán etetik téli időszakban. A csoportszobában terráriumot rendezhetnek be, ahol megfigyelhetik az állat fejlődését és gondozzák folyamatosan.

4. A fejlődés főbb jellemzői (sikerkritériumok):

   A naposok önállóan felteszik az asztalterítőket, előveszik és kiosztják az étkezéshez szükséges eszközöket, és esztétikusan elrendezik az asztalon.

   Étkezés után leszedik az asztalt, a terítőt összehajtják, és a helyére teszik. Helyre viszik a mosogatásra nem kerülő eszközöket.

   Összesöprik a morzsákat, feltörlik az asztalok környékét.

   Játékelrakás után – ha szükséges – esztétikusan elrendezik a játékokat, tárgyakat. Az udvari játékok elrakását is figyelemmel kísérik.

   Az eszközök kiosztásában önállóan részt vesznek, majd a megjelölt helyre visszateszik azokat.

   A csoportszobát és környezetüket díszítik, rendjét fenntartják, átrendezik közös megbeszélés alapján. Részt vesznek a játékszerek tisztításában.

   A társaikkal közösen meghatározott időközökben nagytakarítást végeznek a játéksarokban.

   A gyermekek a munkát örömmel és nagy önállósággal végzik. Az örömet a másokért végzett tevékenység szokásrendszerének kialakítása váltja ki.

   Ősszel folyamatosan söprik a faleveleket, télen részt vesznek a hó eltakarításában. Tavasszal veteményeznek, palántáznak a kiskertben, melyet nyáron is gondoznak.

   A növények gondozása során önállóan állapítják meg az elvégzendő műveletek sorrendjét. Az állatok gondozásába az óvónő irányítása és felügyelete mellett kapcsolódnak be.

   Felelősséget éreznek a gondozásra felvállalt növények és állatok életéért, fejlődéséért.

5. Módszertani alapelvek:

• Az óvónő segítőkész legyen, és együtt tevékenykedjen a gyermekekkel.
• A gyermekek között lévő egyéni különbségeket vegye figyelembe.
• Elegendő időt biztosítson a munka elvégzésére. A munka értékteremtő tevékenységét ismertesse el.
• A feladatadásban a fokozatosság elvének betartása érvényesüljön.
• Nevelje a gyerekeket arra, hogy egymás és a felnőttek munkáját becsüljék meg.
• Erősödjön feladattudatuk, feladattartásuk, felelősségérzetük.
• Alakuljon ki önállóságuk, önértékelésük, önbizalmuk, kitartásuk.
• Az óvónő pontosan értesse meg a gyerekekkel, mit vár el tőlük, alakuljon ki összpontosítási képességük, munkaszervezési készségük.
• Az óvónő folyamatos, konkrét, reális értékeléssel segítse a gyermeket.

A nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül, részben utánzás útján, spontán vagy irányított módon tanuljanak a gyermekek. Formájában és módszereiben eltér az iskolában látottaktól.

Nem szűkül le az ismeretszerzésre, hanem az egész óvodai nap folyamán adódó természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg.

Célunk:

A gyermekek környezetükből érzékszerveiken keresztül jussanak tapasztaláshoz, és sokoldalú cselekvésen és cselekedtetésen keresztül erősödjenek attitűdjeik, fejlődjenek alapkészségeik, képességeik, kompetenciáik.

Az ismeretlen iránti érdeklődési kedv fenntartása, a tanulni vágyás megalapozása.

A gyermek a világot komplex módon érzékeli és éli meg, ezért a tanulás során ebből indulunk ki.

Alapelveink:

Az ALAPOSSÁG ELVE vezérel bennünket. A tanulási folyamatban a „kevesebbet”, de azt alaposan, több oldalról megközelítve kívánjuk közvetíteni a gyermekek felé.

A másik lényeges a MOZGÁS, JÁTÉK, JÁTÉKOSSÁG ELVE, amely a tanulási folyamatban is érvényesül. A tanulásban örömmel és önként vegyenek részt, általában ezen elvek alapján.

Tanulást támogató környezet megteremtésével a gyermekek előzetes tapasztalatainak, ismereteinek felhasználása.

A gyermekek megismerési vágyának, önkéntelen figyelmének, kíváncsiságának, érdeklődésének kielégítése.

A tanuláshoz szükséges beállítódás, feladattudat, magatartásmód és viselkedési szokások fejlesztése.

Változatos, a gyermekek cselekvő aktivitására épülő, sok érzékszervet foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

Spontán, játékos helyzetek kihasználása.

A gyermeki kérdésekre épülő ismeretadás lehetőségének kihasználása.

Tervezett játékokkal és tevékenységekkel felkészülés a mindennapos feladatokra.

Gyakorlati problémamegoldásra ösztönző helyzetek megteremtése.

Az egyéni fejlődési, érési ütem figyelembevétele a tevékenység felkínálása során.

Személyre szabottan, fejlesztő, pozitív értékeléssel segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását.

Értelmi képességeik (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás), kulcskompetenciáik fejlesztése.

A kiemelkedő képességű, tehetséges gyermekek felismerése és fejlesztése. A tehetség és megjelenési formájának felismerése. A gyermek segítése a továbbfejlődésben, speciális szükségleteinek kielégítése. A szülő segítése a nevelésében.

Részképesség- lemaradás, ill. egyéb potenciális tanulási zavar időbeni kiszűrése fejlesztőpedagógus segítségével, jelzés megfelelő szakembernek és az óvodavezetőnek.

Az óvónők jelzése alapján a korrekciós fejlesztést igénylő gyermekek megfigyelése, képességeik felmérése.

A megfigyelések és mérések értékelése.

A kapott eredmények alapján egyéni fejlesztőprogramok kidolgozása, koordinálása a csoportos óvónőkkel, szakszolgálat munkatársaival. A fejlesztésre szoruló gyermekekkel való foglalkozás, a munka dokumentálása, a fejlesztés eredményeinek megbeszélése az óvónőkkel, szakszolgálat munkatársaival.

1. A tanulás lehetséges formái :

• az utánzásos, minta és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás /szokások alakítása /,
• spontán játékos tapasztalatszerzés,
• cselekvéses tanulás, a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés,
• az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés,
• a gyakorlati probléma és feladatmegoldás,
• az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységeken megvalósuló tanulás, melynek formái: kötött és kötetlen.

A szervezett tanulás kötött és kötetlen formáiban egyaránt érvényesül a nevelői céltudatosság, tervszerűség és a pedagógiai önállóság.

A kötetlenség a gyermekek önkéntes részvételét jelenti a tevékenységekben. A nap bármely szakában szerveződhet.

A kötött tevékenység nem csak a gyermek belső szándékától, hanem az óvónő által kitűzött feladattól is függ. Mindkét tevékenységi forma oldott, játékos, élményszerű legyen, és minél több esetben a természetes környezetben történjen.

Az óvodapedagógus felelősen dönti el, hogy az adott témák közül kötött, vagy kötetlen tevékenységi formát választ.

Kialakult munkaformák :

• egyéni,
• páros,
• mikro csoportos,
• frontális
• kooperatív formák.

A tanulás során használt eszközök kiválasztásánál arra törekszünk, hogy a gyermekek érdeklődését felkeltsék, aktivitását segítsék, a gondolkodási műveletek alkalmazásával ösztönözzenek a feladatban rejlő problémák felismerésére és kreatív megoldására.

A gyermek a világot komplex hatásokon keresztül érzékeli, észleli. Ezért a szervezett tanulás során is komplex tevékenységek rendszerét alkalmazzuk.

1. A komplex műveltségi területek :

   1. Külső világ tevékeny megismerése: környezet megismerésére és védelmére nevelés, matematika

   2. Mozgás, testnevelés.

   3. Esztétikai nevelés : ének, zene

   mese, vers

   ábrázolás

2. A hetirend:

A hetirend a folyamatosságot, rendszerességet segíti elő a csoportokban, vagyis a gyermekek életének észrevétlen szabályozója.

Ezek az elnevezések a kötött tanulást jelzik / kivéve a kiscsoportot, ahol a testnevelésen kívül minden ismeretszerzés kötetlen/.

A kötött tanuláshoz kapcsolódó kötetlen tanulási területek lehetővé teszik, hogy egy-egy témát különböző oldalról közelítsünk meg. Így alakul szerves egésszé a gyermekek ismereteiben.

mindennapos testnevelés : heti : 4 nap kötelező

teljes kötetlenség, kivéve mozgásos nap : heti : 1 nap kötött

esztétikai nevelés: heti : 3 nap

ének,zenei heti : 2 nap kötetlen

mese, vers heti : 2 nap kötetlen

ábrázolás heti : 2 nap kötetlen

Külső világ tevékeny megismerése heti : 2 nap kötetlen

mindennapos testnevelés : heti: 4 nap kötelező

mozgás : heti : 1 nap kötött

esztétikai nevelés : heti : 3 nap kötött

ének, zenei heti : 2 nap 1 kötött

1 kötetlen

mese, vers heti : 2 nap 1 kötött

1 kötetlen

ábrázolás heti : 2 nap 1 kötött

1 kötetlen

külső világ tevékeny megismerése : heti : 2 nap 1 kötött

1 kötetlen

mindennapos testnevelés : heti : 4 nap kötelező

mozgás heti : 2 nap kötött

esztétikai nevelés : heti : 3 nap kötött

ének, zenei heti : 3 nap 1 kötött

2 kötetlen

mese, vers heti : 2 nap 1 kötött

1 kötetlen

ábrázolás heti : 3 nap 1 kötött

2 kötetlen

külső világ tevékeny megismerése heti : 3 nap 1 kötött

2 kötetlen

A pihenés előtti mese, versmondás, zenehallgatás jelen van mind a három korosztálynál naponta. Az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységek ezeken felül történnek.

Az anyanyelvi nevelés valamennyi nevelési forma keretében megvalósítandó feladat- beszélő környezet, helyes minta és szabályközvetítés.

Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, fokozására, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.

Az anyanyelv használata szerves része az óvodai élet minden mozzanatának, a nevelés egész folyamatának. A nap minden pillanatában jelen van.

Az anyanyelvet a gyermek a családban sajátítja el. A család műveltségének, szociális helyzetének megfelelő értékesebb vagy hiányosabb nyelvhasználati mintát a gyermek tükrözi.

Az óvodai nevelés lehetőséget biztosít az anyanyelvi tudás különbségeinek mérséklésére.

Az anyanyelvi nevelés magába foglalja a nyelvi (verbális) és a (nem verbális) kommunikációt.

A kommunikáció többet jelent, mint beszédkészséget. A gyermek környezetével érintkezését, ennek külső megjelenési formáját (gesztus, udvariassági formák) is tartalmazza. A mimika, tekintet, térközszabályozás, hangszín a nyelvi kifejezést megerősíti, vagy ellent is mondhatnak azoknak. A kommunikáció kifejezési eszközeivel is meg kell ismerkednie a gyermeknek, és alkalmazását el kell sajátítania.

Célunk:

Az érthető, kifejező anyanyelvi szókincs és nyelvtanilag helyes beszéd készségének kialakítása. A családi nevelés kiegészítése és, vagy pótlása. A közvetlen, nyílt beszélőkedv, kapcsolatfelvétel, gondolatcsere kialakítása a beszélgető partnerrel.

Feladatok:

Az óvónő modell szerepéből adódó feladatok:

A beszédmódja utánzásra méltó, jó példa legyen. Kommunikatív viselkedését szeretetteljes beszédkezdeményezés jellemezze.

A gyermeket egyenrangú partnernek tekintse, kölcsönös őszinteség jellemezze kapcsolatukat.

Lényeges a gyermek anyanyelvi és kommunikációs készségének megismerése és felmérése évente két alakalommal (október és április hónapban).

Megfigyelési szempont lehet: beszédhallás megfigyelése, - beszéd értés megfigyelése, - mondatszerkesztés fejlődése, - artikuláció alakulása, -összefüggő beszéd fejlődése, - élőbeszédet kísérő gesztusok használata, -társakkal és felnőttekkel folytatott párbeszéd fejlődése.

A környezettel való érintkezés szabályainak elsajátításából következő feladatok:

A helyes viselkedés, együttélés szabályait el kell sajátítania a gyermeknek. Ez megkönnyíti beilleszkedését környezetébe, biztonságot és tartást ad fellépésének.

A megszólítás, a felnőtthöz intézett kérdés vagy kérés szükségessé teszi az udvariassági nyelv használatát, a szokások elsajátítását. (1. sz. Melléklet)

Elutasítjuk a durva, goromba magatartást, verekedést, trágár kifejezések használatát.

A terv készítésénél figyelembe kell venni:

• Milyen új fogalmakat, kifejezéseket szeretnénk megismertetni.
• Milyen változatos szövegkörnyezetbe illesztjük az új szavakat.
• Az anyanyelvi játékokból melyeket tudjuk a nap folyamán beilleszteni a különböző tevékenységekbe, játékba és melyeket szervezett keretekbe tervezzük meg.

Aktívan használják szókincsüket. Elbeszélésük folyamatos, de még nem követik a történés logikai, időbeli sorrendjét.

Többnyire végighallgatják a másik megnyilatkozását, saját kérdésüket, válaszukat ahhoz igazítják.

Amennyiben 5 éves korban nem beszélnek tisztán, szakember (logopédus) foglalkozik velük, aki az iskolakezdésig korrigálni tudja a problémát.

„ A környező világ iránti érdeklődés velünk születik. Születésünk pillanatától egy bonyolult és elkápráztató világ felfedezői vagyunk.”

( Gerald Durell )

A külső világon, környezeten értjük egyrészről a külső természeti környezetet (természet, víz, levegő, talaj, növények, állatok), másrészről a külső, ember alkotta, épített környezetet (épületek, a tárgykultúra, műemlékvédelem, a téralkotás, az eszközök és anyagok ökológiája, környezetbarát szokások, hulladékkezelés, emberi kapcsolatok, falusi környezet).

Meggyőződésünk, hogy a gyermeknek a környezetében való biztonságos tájékozódása, eligazodása az egyik legfontosabb feladata, fejlettségének fontos mutatója.

A jól átgondolt cselekvéseket már az óvodás gyermekkel meg kell kezdeni, ha eredményt akarunk elérni.

Célunk:

A gyermekeknek lehetőséget nyújtani, hogy az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetből minél több tapasztalatot gyűjtsenek.

Olyan környezetbarát szokásokra és viselkedésformákra neveljük őket, amelyekkel az élőlények és környezetük szeretetére és védelmére neveljük.

Feladatok:

• A gyermekek a környező világot közvetlen megfigyelések és cselekvések közben ismerjék meg.
• A természet szeretetére nevelünk saját példamutató magatartásunkon keresztül.
• A tanulásuk középpontjában a tapasztalás, felfedezés és cselekvés álljon, érzékszerveiken keresztül ismerjék meg a természetet. Vegyék észre, hogy a természetben minden összefügg egymással.
• Tapasztalatszerzésre a valódi környezetben biztosítunk lehetőséget. Értékeit, szépségeit figyeljék meg, és új ismeretekhez jussanak a természetben végbemenő folyamatokról, összefüggésekről.
• Megismertetjük a szülőföld, az ott élő emberek, a településünk hagyományai, a néphagyományok, szokások, családi és tárgyi kultúra értékeit, hogy a gyermekek megtanulják ezek szeretetét, védelmét is.
• Az ismereteket, melyeket egyéni és csoportos tapasztalatok útján szereztek, rendszerbe foglaljuk.
• Komplex foglalkozások keretében ismertetjük meg a társadalmi folyamatokat, a közvetlen társadalmi környezetben (pl: vásárlás, közlekedés).
• A szokások, a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges magatartási normák elsajátítását segítjük elő játékosan, a gyermek igényeinek és érdeklődésének megfelelően.
• Együttműködünk a szülőkkel a természet megszerettetésében, megóvásában, a helyes társadalmi magatartási formák kialakításában.
• Elősegítjük a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában.

• vegyenek részt aktívan a lakóhelyük értékeinek megőrzésében, védésében,
• végezzenek folyamatos megfigyeléseket az évszakokról, színekről, időjárásról, környezetben élő állatokról, növényekről stb.
• szerezzenek sokirányú tapasztalatot környezetük mennyiségi, - alaki, -nagyságbeli, - téri viszonyairól,
• mindezen közben fejlődjenek értelmi erőik.

1./ A természeti, társadalmi környezet megismerése, alakítása, védelme.

2./ A környezetünk mennyiségi és formai viszonyai .

A gyermek ismereteit és tapasztalatait cselekvés közben szerzi meg, így jön rá sok összefüggésre. Felfedez, megtanul látni, gyönyörködni, érzelmileg is kötődni környezetéhez.

Ezért óvodánkban minden korosztály részére készítettünk egy „CSELEKVÉSI TABLÓ”-t (2.sz.Melléklet), melyben kidolgoztuk egész nevelési évre azokat a cselekvési lehetőségeket, melyeket környezetünkben biztosítani tudunk.

Az óvodapedagógus mindent természetes környezetben, helyszínen, élőben figyeltessen, és tapasztaltasson meg a gyermekkel.

A megszerzett ismeretek, tapasztalatok segítsék elő a gyermek korának megfelelő biztonságos eligazodását a világban. Közben alakuljon egymás közötti társas kapcsolatuk, fejlődjön nyelvi kifejező készségük.

Folyamatosan megfigyelik a természetben végbemenő változásokat, jelenségeket.

Tapasztalatokat gyűjtenek arról, hogy a természeti változások hogyan hatnak az emberre, növényekre, állatokra.

Gyakorolják a mindennapi élet egyszerű tevékenységeit.

Különféle érzékeléssel ismereteket szereznek a természet szín, - forma, - méret gazdagságáról.

A szerzett tapasztalatokat, ismeretek alkalmazzák, biztonságosan eligazodnak környezetükben.

A környező világ mennyiségi, formai, kiterjedésbeli összefüggéseinek felfedeztetése, játékos tapasztalatokon keresztül. A természet a „matematika nyelvén” szól. A környező valóság a természet törvényszerűségeinek, ok-okozati összefüggéseinek megismerése érdekli a gyermeket. Ha azt akarjuk, hogy felnőttként aktív részese legyen környezete jó irányú formálásának, vagy a matematikai szituációk iránt érdeklődő legyen, ehhez a probléma megoldó gondolkodását alakítanunk, fejlesztenünk kell.

• Kísérje figyelemmel gyermekek érdeklődését, és természetes élethelyzetekben lehetővé tegye számukra matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését, hogy azokat tevékenységeikben alkalmazzák is.
• A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építetten lehet eredményesen megvalósítani.
• 3-4 éves korban is kapjanak a gyermekek matematikai ismereteket indirekt módon, játékaikba, mindennapi tevékenységeikbe beépítve.
• 4-5, 6-7 évesen sokféle cselekvéssel, minden érzékszervüket megmozgatva juttatjuk őket matematikai ismeretekhez, tapasztalatokhoz.
• Általában mikro-csoportokban, párosával, kooperatív tevékenységekkel, játszva oldanak meg feladatokat. Így van módjuk arra, hogy saját maguk gyűjtsenek tapasztalatokat a cselekvések során. A páros és mikro-csoportos, kooperatív tevékenységek alkalmával, az óvónő differenciáltan is tevékenykedhet a gyermekkel.
• Célkitűzésünk, hogy minden egészséges gyermek elsajátítsa a korának megfelelő ismereteket. Ez akkor eredményes, ha nem kötött formában, kényszer hatására teszik, hanem játékosan, aktív cselekvőként.

Természetes helyzetekben manipulálnak, rakosgatnak, játékos tevékenységek során észreveszik az azonosságokat, különbözőségeket.

Összehasonlítanak, mérnek, számlálnak, megismerkednek az életben jelenlevő állandóságokkal.

A természetben fellelt, összegyűjtött tárgyakat megadott szempont szerint összehasonlítják, szétválogatják, sorba rendezik.

Eligazodnak környezetükben, gyakorolják a térbeli tájékozódást szabad térben és síkban.

Munkalapokon feladatokat végeznek.

A gyermekek elemi ismeretekkel rendelkeznek önmagukról és környezetükről. Tudják nevüket, lakcímüket, szüleik foglalkozását.

Tudják óvodájuk, csoportjuk nevét.

Különbséget tudnak tenni az évszakok között. Felismerik a napszakokat.

Felismerik a közlekedési eszközöket, ismerik, gyakorolják és alkalmazzák a gyalogos közlekedés szabályait.

Ismerik szűkebb lakóhelyüket, a környezetükben élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét.

Felismerik a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartásformák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, óvásához szükségesek.

Elemi mennyiségi ismeretekkel rendelkeznek- számfogalmuk a 10-es számkörben mozog.

Logikus gondolkodásuk, logikus következtetéseik életkoruknak megfelelőek.

Ismerik az irányokat, és helyesen értelmezik feladatvégzés során.

Problémamegoldó készségük jó.

Képesek halmazokat összehasonlítani, tulajdonság szerint szétválogatni.

Képesek részekből egészet kirakni.

Az alapvető formákat felismerik, azonosítják.

Helyesen használják a névutókat.

Felismerik a sorba rendezés logikáját, képesek folytatni.

Van tapasztalatuk a tükörképről, szimmetriáról.

Azonosságokat, különbségeket képesek felismerni és megfogalmazni.

• A megfigyelések mindig természetes környezetben és a természetben történjenek.
• Olyan téma feldolgozását tervezzük, amelyhez folyamatos élményt tudunk nyújtani.
• Biztosítjuk a természeti és társadalmi témák sokoldalú megközelítését.
• Differenciálunk feladatvégzések közben a gyermekek képességei és eltérő fejlődési ütemének megfelelően.
• Nyitott feladatadással, problémaszituációk felállításával fejlesztjük a gyermekek gondolkodását, döntési képességét, folyamatos szóbeli kifejezőkészségét.

Az óvodába kerülő egészséges gyermek szeret mozogni. Idegrendszerében az ingerületi folyamatok túlsúlyban vannak, ennek következménye a kisgyermek nagyfokú mozgásigénye.

Motorikus tevékenységei során sokat izeg-mozog, játszik, jár, fut, mászik, és ezek a mozgások fejlesztik csont és izomrendszer működésének összerendezettségét.

A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermek természetes mozgását, (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás.) A testi mozgásos képességeit, mint az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelés. Hozzájárulnak a harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy és kismozgások kialakulásához. A mozgás kedvezően befolyásolja a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró képességét, és az egyes szervek teljesítő képességét.

A mozgásfejlesztés jóval többet jelent az úgynevezett testnevelésnél: a gyermeki személyiség alakulásának is igen fontos eszköze.

Óvodánkban a (2,5) 3-4 és a 4-5 éves korosztálynak heti egy mozgásos napot, az 5-6-7-éveseknek heti két mozgásos napot szervezünk.

A természetes mozgáskedv fenntartása, a mozgás megszerettetése, az egyéni mozgásigény kielégítése és a mozgáskultúra fejlesztése a teremben, szabad levegőn eszközökkel és eszközök nélkül, spontán vagy szervezett formában az óvodai nevelés minden napján.

Az egyéni szükségletek és képességek figyelembe vételé minden gyermek számára a lehetőségek biztosításával.

A mozgásszint fejlesztése, a mozgástapasztalatok bővítése sok gyakorlás biztosításával.

A testi képességek (fizikai erőnlét) és testkultúra fejlesztése, a személyiség sokoldalú formálása. Mozgáson keresztül az értelmi struktúrák és szociális képességek fejlesztése.

A gyermek mozgástapasztalatára és játékos kedvére való építés a fejlesztés során.

A testnevelés anyagában a mozgáskombinációk gyakorlása mellett új tapasztalatok szerzése.

A testi fejlődés biztosítása a szervezet sokoldalú képzésével (az összes szervek, szervrendszerek funkcionális tulajdonságainak javítása pl: alsó, felső végtagok, a törzsizomzat arányos erősítése, fejlesztése.)

Testséma fejlesztése: testrészek ismerete, a test koordinációjának alakítása a testfogalom kialakítása, kezesség dominanciájának erősítése.

Motoros képességek fejlesztése /a test általános erőnlétének, állóképességének növelése, mozgásgyorsaság és reakciógyorsasság fejlesztése, egyensúlyérzék, mozgékonyság, hajlékonyság, lazaság fejlesztése.

Mozgásműveltség kialakítása, mozgásos cselekvések szép kivitelezése.

A sikeres mozgásos feladatok eredményeként a személyiség bizonyos jegyei erősödnek: önértékelés, önbizalom, bátorság, fegyelmezettség, kitartás, egymás segítése, együttműködés, problémamegoldó képesség, saját teljesítő képességének növekedése. A mozgáskultúra fejlődése mellett alakul a térben való tájékozódás, társra figyelés, helyzetfelismerés, döntés, alkalmazkodó képesség.

Az óvodában a mozgás fejlesztésének a lehetőségei:

1.) A gyermek kötetlen, de az eszközök és környezete által motivált, szabadon választott mozgástevékenysége (csoportszobában, udvaron). A természetes mozgásának fejlesztése (járás, futás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás) kötetlen formában.

2.) A mindennapi testnevelés, amely 8’-2o’-ig tart naponta, életkortól függően (gimnasztikai gyakorlatból és sok mozgásos játékból épül fel), szabadon végezzük. Ismert gyakorlatokból tevődik össze, hozzájárul a gyermek szervezete ellenálló képességének fokozásához.

Megalapozzuk azt a szokást, hogy a gyermek minden nap kívánja a tornázást.

3.)A heti kötelező testnevelés, amely a mozgásos napon 2o’-4o’-ig tart és a gyermekek egyéni tempójukkal, folyamatos szervezéssel gyakorolják a fejlesztő mozgásokat.

Kiemelt feladat az úgynevezett nagymozgások fejlesztése. Egyensúly érzéküket fejleszti a sávokban való járás, futás, emelt felületen való járkálás. A nagymozgások végzése közben érzékelik a tér kiterjedését, tapasztalatokat szereznek a különböző irányba történő elmozdulásokról. Megnevezik a testrészeiket.

A 4-5 éveseknél kiemelt feladat a testséma fejlesztés. A nagymozgások kibővülnek ugrásokkal, gurulóátfordulással, szem-kéz, szem –láb koordinációt igénylő gyakorlatokkal. Eszköz segítségével azonosítani tudják a jobb és a baloldalukat.

5-6-7-évesek nagymozgása egyre koordináltabb, pontosabb. A finom apró mozgások végzése segíti ezeket. A testrészeken megtanult irányokat vetítik ki a tér tárgyaira, irányaira.

A testnevelést Dr.Tótszöllősyné Varga Tünde: Mozgásfejlesztés az óvodában c. könyv anyagából végzik.

A csoportok berendezésénél és az eszközök kiválasztásánál figyelembe vesszük a gyermekek életkorát és az általános fejlődési, fejlesztési tendenciákat. A fejlesztési célok megvalósításához megfelelő helyre és eszközökre van szükség.

Hely: A tornateremben elegendő hely van nagymozgások végzésére. A csoportszobában is legyen hely a mozgáshoz. Az udvaron az aktív mozgást szolgáló területeket kell kialakítani.

Eszközök: A tornateremben tartjuk a mozgásra inspiráló eszközöket Pl: torna padok, zsámoly, szőnyeg, Body-roll készletek, karikák, bordásfalak, egyensúlyozó körlap stb.

Az udvaron különböző méretű, természetes anyagból készült mászóka, kötél, labdák, az AYRES terápia eszközei, biciklik, rollerek, gördeszkák, egyensúlyozó lépegetők, mérleghinták, lengőhinta állnak a gyermekek rendelkezésére. Az eszközök cseréjére a balesetveszély elkerülése miatt is szükség van.

A tornaterem és az eszközök tisztasága, a balesetmentes eszközök nélkülözhetetlenek a testnevelés feladatainak maradéktalan megvalósításához. A gyermekek mosdása, öltözékük cseréje fontos.

Sokat játszanak, mozognak, szaladgálnak a szabadban. Örömmel vesznek részt futó, vagy labdajátékokban. Szabad, páros, társas és kéziszer-gyakorlatokat végeznek speciális járásokkal. Járás közben irányt változtatnak, különböző alakzatokban járnak.

Ugranak távolba, magasra, és végeznek mélyugrásokat.

Futnak közvetlenül és meghatározott módon is.

Csúsznak, kúsznak, másznak, gurulnak a talajon előre, oldalt. Dobnak célba és távolba.

Több alkalommal részt vesznek az óvoda vagy a család által szervezett kirándulásokon.

Igénylik a mindennapos mozgást. Növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik.

Cselekvőképességük gyors, mozgásban kitartóak. Téri tájékozódási képességük, időérzékük fejlődik.

Az egyéni és csoportos sor, és váltóversenyeken a szabályok pontos betartására képesek már.

Maguk is képesek szabályokat felállítani, és ahhoz alkalmazkodni. Egészséges versenyszellemmel képesek küzdeni.

Megértik az egyszerű vezényszavakat.

Egyensúlyérzékük fejlett, segítség nélkül, bátran mozognak keskenyebb, szélesebb alátámasztási felületen. Tudnak biciklizni vagy rollerezni.

A labdát képesek biztonságosan kezelni. Kislabdát hajítanak távolba, léglabdát vezetnek járás közben, célba dobnak vízszintes és függőleges céltárgyakra.

• Az óvónő egyszerű, közérthető utasításokat adjon a gyermekeknek.
• A tornateremben mindig tiszta, jó levegőt biztosítson.
• A testnevelési foglalkozások során teremtsen alkalmat a testalkati deformitások megelőzésére is.
• Az aktivitási szintek változtatásával biztosítsa a gyermekek optimális terhelését.
• Differenciált feladatadással tegye lehetővé, hogy minden gyermek sikerélményhez jusson, és egyéni tempójában fejlődhessen.
• Adjon lehetőséget sok gyakorlásra, a hamarabb fáradó gyermekeknek a pihenésre.
• Jó szervezéssel biztosítsa a foglalkozáson a mozgás folyamatosságát.
• A gyakorlatok bemutatása, vagy a magyarázattal kísért bemutató mintaszerű legyen.
• A hibajavítás tapintatosan történjen.
• A játék töltse be mozgásfejlesztő feladatát.

Állandóan változó világunkban eltérő irányú és értékű irodalmi, képi, zenei hatás éri a gyermeket. A legfogékonyabb korban van, bármely mintát követ, hiszen egyéni ízlése nem alakult még ki. Ezért fontos, hogy igényességre neveljük.

Az esztétikai nevelés célja: A teljes személyiség formálása az esztétikai élmények befogadására, megvalósítására, létrehozására.

• az esztétikai érzékelés elsajátítása,
• esztétikai élmények biztosítása,
• esztétikai befogadáshoz szükséges készségek kialakítása,
• érzelmek felkeltése,
• helyes esztétikai ítéletek, ízlés alakítása,
• alkotói képességek megalapozása.

megfigyelő képesség, - értelmi képesség, - érzelmi képesség.

Az esztétikai élmény az óvónő személyes példáján keresztül, a széphez való bensőséges viszonya által kerül közel a gyermekhez.

Az esztétikai nevelés komplex folyamat, amely a gyermek spontán beszéd-, ének-, képi kifejezés hajlamaira épít. Ezeken kívül a fejlesztés egyéb területeibe is beágyazódik (pl: környezet szépítés, mozgáskultúra stb.).

1.) Irodalmi nevelés: mese, vers, bábozás, dramatizálás.

2.) Ének, zene, énekes játékok.

3.) Ábrázolás: rajzolás, mintázás, festés, kézimunkák.

Az érzelmi biztonság megadásának és az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. A mese a gyermek érzelmi- értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője.

A gyermek képzelete, gondolkodása, szimbólum képzése, esztétikai érzéke, alkotó képzelete, szókincse, szépirodalmi ízlése az irodalmi hatásokon keresztül alakul, formálódik

A mese és a vers az anyanyelv közegén át emberi kapcsolatokra tanít, mélyíti az önismeretet, segíti a világ megismerését (mágikus világkép).

A gyermek tudja, hogy mi a mese, mi a valóság, mégis hisz benne, megbékíti félelmeit, oldja szorongásait, erősíti önbizalmát.

A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással, ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja.

Célja:

A nyelv szépségének, kifejezőerejének megismertetésével, a helyes nyelvhasználattal, mondatszerkesztéssel a biztonságos önkifejezés megalapozása.

A korosztálynak megfelelő irodalmi élmények nyújtásával az irodalmi érdeklődés felkeltése.

A magyar kultúra értékeinek átörökítése. A gyermek ismerje és szeresse a múlt, jelen népi és irodalmi alkotásait, a számára érthető szellemi termékeket. Interkulturális nevelés, a világirodalom értékes alkotásainak megismertetése.

A szülők nevelési szemléletének formálása.

A hagyományok szeretetére, ismeretére, megőrzésére nevelés.

• Az irodalmi anyag választásánál figyelembe kell venni a különböző korosztályok sajátosságait.
• Minden óvónő rendelkezzen mese, vers repertoárral, melyet érzelmileg átélten képes előadni, és egy adott pillanatban a hangulatnak megfelelően elő tud hívni.
• Az óvónő segítse megőrizni a magyar népmesei, mondóka, irodalom és a világirodalom alkotásait.

Előnyben részesítjük az erkölcsi tartalmakat hordozó népmeséket. Törvényei könnyen átláthatók a gyermek számára.

Az irodalmi nevelés akkor éri el fejlesztő hatását, ha a gyermek befogadóból maga is előadóvá válik, s az élmény, a gyakorlás hatására játékában, nyelvi kifejező készségében fejlődik (bábozás, dramatizálás is segítő gyakorlási eszköz).

(2,5)3- 4 évesek: mondókák, mondókamesék, állatmesék, történetek, rövidke versek; ismerkedés a képes- mesés könyvekkel.

4-5 évesek: mondóka, párbeszédes mese, láncmese, egyszerűbb szerkezetű tündérmese, történetek, versek.

5-6-7 évesek: kiszámolók, felelgetők, versek, állatmesék, tréfás mesék, tündérmesék.

à Bábozás: Esztétikai élményből fakadó tevékenység, melynek fő forrása a mese, vers és a valóság. A bábok kiválasztása feleljen meg a gyermek által kedvelt mesék figuráinak, kapcsolódjon élményekhez.

Maguk is készítsenek bábokat. A bábtechnikák közül kicsiknél az ujjbábok, fakanál és termény bábok, nagyobbaknál a sík, kesztyű és marionett bábok javasoltak.

à Dramatizálás: A gyermek dramatizáló játékában az irodalmi és vizuális élményei (TV, videó) tükröződnek vissza. Adjunk lehetőséget arra, hogy elképzeléseik alapján eleveníthessék meg a történteket, élményeket és maguk válasszák ki a szereplőket.

Gondoskodjunk különböző eszközökről, kellékekről, jelmezekről. Legyen olyan kincsesláda, melyből a gyermekek maguk állíthatják össze és készítik el a kiegészítőket.

• Örömmel hallgatnak verset, mesét, báboznak, dramatizálnak ismert meserészleteket.
• Maguk is költenek mesét, elbeszélést. Gyakran lapozgatnak képes, mesés, verses könyveket, kérik a felnőttet, hogy meséljen belőle.
• Mondogatnak otthonról, hozott mondókákat, verseket, rövid meséket.
• Játék közben gyakran mondogatnak ringatókat, altatókat. Megjelenítik kedvenc mesehőseiket. Közreműködnek a mesemondás feltételeinek megteremtésében.

A gyermekek már játékukba is beleszövik az odaillő mondókákat, rigmusokat, párbeszédeket.

Kb. 1o-12 mondókát, 6-8 verset megjegyeznek, 15-2o mesét meghallgatnak az év folyamán.

Megszilárdulnak a mesehallgatáshoz kapcsolódó szokásaik. Figyelmesen, csendben hallgatják a mesét, viselkedésükön és tekintetükön is látszanak a belső képzeleti képek készítésének jelei. A folytatásos mesék szálait össze tudják kötni.

Képesek történeteket elmondani. Képesek mesét, történeteket alkotni.

A kedvenc mesehősök cselekedeteit meg tudják eleveníteni játékukban.

Az ismert mesei motívumok bábozása, dramatizálása, rajzolása kedvelt szórakozásuk.

A meséskönyvek képeit önállóan, hosszan nézegetik. Kérik a felnőttet, hogy meséljen róla.

Ismerik az óvoda könyvespolcát, eligazodnak a könyvek között és vigyáznak rájuk.

Ismerik a színházi magatartás alapvető szabályait.

• A mese, vers legyen a gyermekek mindennapi, örömteli élménye, hiszen ezek a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan elemei.
• A „mese sarok” nyugalmát senki és semmi ne zavarja meg.
• Az óvónő előadása élményt nyújtó legyen, meghitt kapcsolat alakuljon ki a gyermekekkel.
• Csak nyelvileg tiszta, értékes irodalmi művet ismerjenek meg a gyerekek- népi, klasszikus és kortárs irodalmi művek egyaránt kerüljenek kiválasztásra.
• Gyakori ismétléssel a gyermeki személyiség én-erősítő hatása érvényesüljön.
• Életkoruknak és egyéni érdeklődésüknek megfelelő irodalmi anyagot válasszon az óvónő.
• Bábozzon, dramatizáljon a gyermekekkel és gyermekeknek, készítsen kiegészítő és bábeszközöket az irodalmi élmény befogadására.
• Szervezzen könyvtár és színházlátogatást.
• Az óvónő ajánljon irodalmi műveket, ismertesse meg a mesélés szerepét a szülőkkel.

Célunk:

Zeneértő és zenét kedvelő gyermekek nevelése Forrai Katalin módszere alapján.

A gyerek zene iránti érdeklődésnek felkeltése, befogadására való képesség megalapozása (Képességek: ritmikai, dallami elemek iránti fogékonyság. Készségek: éneklő és mozgás készségek, szép éneklésre szoktatás, zene megszerettetése, zenei ízlés formálása, érzelmi gazdagság kialakítása.)

A gyermek zenei hallásának, ritmusérzékének, éneklési készségének, harmonikus, szép mozgásának fejlesztése.

A szülőföld értékeinek átörökítése a népzene, a népdal, a népszokások és a népi hangszerek megismertetése által.

• Zenei anyanyelv kialakítása, a népi mondókák és dalok megszerettetésével.
• Az óvodában is játszható énekes népszokások válogatása: szüreti mulatság, farsang, pünkösdölő, lakodalmas.
• Ritmusérzék fejlesztése, éneklési készség és harmonikus, szép mozgás alakítása.
• Igényes hangszerjátékkal és zene kiválasztásával a zenei fogékonyság megalapozása.
• A játékok hangulatának megteremtéséhez változatos, esztétikus, motiváló hatású, élményt előhívó eszközök biztosítása.
• A társas együttlét örömének kialakítása.

Többségében a magyar népdalok, dalos játékok, mondókák köréből választunk. Kisebb arányban más népek dalait, és értékes műzenei anyagokat használunk fel a gyermekek életkorának megfelelően.

Zenehallgatáshoz ezek hangszeres vagy énekes élőzenei változatát alkalmazzuk. Rövid koncertek meghallgatására is sor kerülhet, zeneiskolások előadásában. Alkalmanként egyszerű, művészi értékű darabokat gépi zeneként is meghallgatnak.

Az éneklés, zene a nap minden órájában jelen kell, hogy legyen az óvodában. Sok nehézségen átsegíti az óvónőt és a gyermekeket pl: befogadásnál a zaklatott gyermek megnyugszik halk ének, vagy mondóka hatására az óvónő ölében üldögélve.

Képeskönyv nézegetése közben, babaöltöztetésnél lehet verselni, énekelgetni. Az építést, rajzolást, gyurmázást is kísérhetik tanult dalos játékokkal a teremben vagy az udvaron.

Az ünnepeinkre készülődve sok szép, kedves dallal ismerkednek meg a gyermekek.

A komplexitás elvét követjük, ezért a tanulás minden területén helye van a dalnak, mondókának, énekes játéknak.

• Játék és egyéb tevékenység közben, saját szórakoztatásukra dúdolgatnak, énekelnek, ösztönös ritmikus mozdulatokat végeznek.
• Dalokat énekelnek állatokról, növényekről és a környező világról. Körjátékokat játszanak.
• Ünnepekhez, jeles napokhoz fűződő dalokat, táncokat játszanak el.
• Megismerkednek különböző hangszerekkel (ritmus botok, triangulum, gyermek cintányér, dob stb.), használják ezeket.
• Elsősorban élőzenét, ritkábban igényes gépi zenét hallgatnak.

A mondókákat, a hat hangterjedelmű játék és alkalmi dalokat képesek tisztán, szép szövegkiejtéssel énekelni.

A tempójuk a természetes járásnak megfelelő.

Egyszerű dallam motívumokat tisztán énekelnek vissza egyedül is. Ismert dalt hallás alapján, szöveg nélkül is énekelnek dúdolva, zümmögve vagy egyszerű szótagokkal.

Felismerik a magas és mély éneklés közötti különbséget, képesek egyedül is elkezdeni magasabban, mélyebben a dalokat.

A dalok dallamvonulatát képesek kézzel mutatni a térben.

Örömmel, szívesen játszanak dalos játékokat.

Felelgetős játékokat két csoportban, az óvónő segítsége nélkül is képesek énekelni.

Ismerik a halk, hangos közti különbséget. Felismerik a dalt dúdolásról, hangszerről, belső vagy záró motívumról is. Tudnak dalokat hangosan vagy magukban énekelni.

Érzékenyek a természet hangjaira és környezetük zörejeire, ezek finom eltéréseit meg tudják különböztetni egymástól.

Ismernek néhány hangszert, ezeknek hangját hallás útján is felismerik.

Képesek a dalok, mondókák ritmusát érzékeltetni, az egyenletes lüktetéssel összekapcsolva együtthangoztatni csoportosan, vagy egy-egy gyermek.

Egyöntetűen körbejárnak szép testtartással, kézfogással. Az egyszerű játékos, táncos mozdulatokat esztétikusan megformálják.

Térformákat alakítanak, az egyszerűbbeket már az óvónő segítsége nélkül is (pl: kör, csigavonal, hullámvonal, lánc).

Ütőhangszereket használnak, a lüktetést, ritmust, motívum hangsúlyt kiemelnek. Képesek hangszerekkel kísérni a csoport énekét.

Kitalálnak mondókához dallamokat, dalokhoz játékos mozdulatokat.

A bemutatott élőzenét, a hangulatában egymástól eltérő népdalokat, műzenei szemelvényeket, más népek dalait figyelmesen hallgatják.

Módszertani alapelvek:

• A zene legyen jelen óvodai életünk mindennapjaiban, és juttassuk esztétikai élményhez a gyermekeket.
• A zenének emberformáló ereje van, mely gyakoroljon hatást a gyermek személyiségére.
• Az ének kezdeményezéseket, foglalkozásokat tervszerűség, rendszeresség, fokozatosság jellemezze.
• Igényes zenei kultúrát képviselő dalok, dalos játékok, mondókák kiválogatása, összeállítása életkornak, adott csoport képességszintjének megfelelően.
• Igényes hangszerjátékkal és zene kiválasztásával a zenei fogékonyság megalapozása.
• A spontán helyzeteket ragadja meg az óvónő a zenei nevelés érdekében.
• Sokoldalú hatást biztosítson, a játékok hangulatának megteremtéséhez változatos, esztétikus, motiváló hatású, élményt előhívó eszközöket kínáljon, de mindenkor az éneklés és az élő zene legyen elsődleges.
• Az óvodai zenei nevelés értékközvetítő és ízlésformáló hatását használja ki.

A rajzolás, festés, mintázás, képalakítás, kézimunka a gyermeki személyiségfejlesztés fontos eszköze, az esztétikai nevelés egyik lényeges területe.

Jelentősége abban van, hogy a tárgyi világ feldolgozásában, megértésében, megismerésében és újraalkotásában segíti a gyermeket.

Célja:

A gyermeket egyéni fejlettségi szintjének megfelelő képi-plasztikai kifejező képesség birtokába juttatni.

Kialakítani az elemi képolvasási, komponáló, térbeli tájékozódó és rendező képességet.

• Ismerkedjenek meg a gyermekek az ábrázolás eszközeivel, gyakorolják be helyes használatukat.
• A közvetlen környezet spontán vizuális ingereit folyamatosan felhasználjuk, ezért esztétikus, funkciójuknak megfelelő, egymással harmonizáló tárgyakkal vesszük körül a gyermekeket.
• Ismerkedjenek meg a különböző anyagok, különösen a természetes anyagok, termények tulajdonságaival, felhasználási módjával.
• Gyűjtsenek olyan tapasztalatokat, melyek egyéni alkotásra késztetik a gyermeket, ezáltal fejlődik kreativitása.
• Fejlődjön téri, formai és színképzetük, alakuljon esztétikai érzékük, ábrázolásmódjuk.
• A természet színeire, formáira csodálkozzanak rá, gyönyörködjenek benne.
• Ismerkedjenek művészi alkotásokkal és népi alkotásokkal is.

1.) Ábrázolás (tevékenységei: rajzolás, festés, mintázás).

2.) Tárgyformálás (kézimunka, eszközök és használati tárgyak készítése).

3.) Díszítés / díszítő ábrázolás.

Egész évben, minden nap biztosítjuk az ábrázolás különböző formáihoz az eszközöket. Ezek meghatározott és hozzáférhető helyen vannak a gyermekek számára. A technikákat megismerésük után akkor gyakorolja be a gyermek, amikor indíttatást érez rá.

Az udvari lehetőségeket is kihasználjuk, pl: homokrajzok, járdára, vizes földre rajzolás, jégkarcolás stb.

Folyamatosan lehetővé tesszük, hogy egymás munkáit és a különböző korcsoportokét is megismerjék, megbeszéljék.

Az ábrázoló tevékenységek közben sok új tapasztalatot gyűjtenek, rajzolnak, festenek, mintáznak, viaszolnak, lenyomatot készítenek, stb.

Rakosgatás, rendrakás közben tapintással ismereteket szereznek.

Mintázás, makett, báb és játékkészítéskor ismereteket gyűjtenek az anyagok alakíthatóságáról.

Papírmunkákat végeznek: gyűrnek, tépnek, nyírnak, vágnak, hajtogatnak, ragasztanak.

Konstruálnak kész elemekkel, textilmunkákat készítenek, rajzolnak különböző eszközökkel.

Sokszorosító technikákat tanulhatnak meg és gyakorolnak. Karcolnak különféle anyagokra.

Színes papírból képeket alakítanak, kollázst, montázst készítenek. Textilképeket alkotnak, batikolnak.

Rendezik az udvart, virágos kertet, dekorálnak térben és síkban egyaránt.

Képeket válogatnak, gyönyörködnek bennük.

Közös kiállításokat rendezünk a legjobban sikerült munkákból, melyet a szülők is megtekintenek.

Séták alkalmával különféle megmunkálható anyagokat, terméseket gyűjtenek, ismerkednek tulajdonságaikkal, felhasználhatóságukkal.

Az ábrázoló tevékenységnél szem előtt tartjuk, hogy maga a tevékenység és az átélés öröme a fontos.

Bátran, szívesen használják az ábrázolás eszközeit. Helyesen fogják és használják a ceruzát, ecsetet, ollót.

Formaábrázolásuk változatos, alkalmazzák a főbb jegyeket, jellemző formákat (pl: fiú, lány, nyuszi stb.). Emberábrázolásukban megjelennek a részletek pl: haj, ruha és mozgások is. Színhasználatukban érvényesítik kedvenc színeiket.

Ábrázolásuk során kitartóak, akár több napon keresztül is képesek munkálkodni.

Alkotás közben ügyelnek környezetük és saját maguk, munkájuk tisztaságára. Képesek észrevenni a környezetük, a műalkotások és saját munkáik színhangulatát. A munkák értékelése során véleményt mondanak.

Mintázásnál saját formai elképzeléseikre, megfigyeléseikre támaszkodnak. Képesek egyszerű játékokat, kellékeket készíteni.

Fokozott önállósággal tudják alkalmazni a megismert technikákat.

Ismernek 2-3 műalkotást, jellegzetes épületet.

• A gyermekek alkotása személyes jellegű, pozitív érzelmekkel kísért legyen, kezelje a felnőtt értékként.
• A gyermek alkotása önkéntes, önkifejezése örömet okozó legyen.
• A fejlesztésben tolerancia és empátia jellemezze az óvodapedagógust.
• Az óvoda értékrendje a gyermeki és szülői ízlés formálója is egyben, ezért a mércét nem szabad lehelyezni.
• Folyamatosan álljon rendelkezésre megfelelő minőségben és mennyiségben anyag és eszköz, elegendő hely és idő a változatos tevékenységekhez.
• Az eszközök a gyermekek által elérhető helyen legyenek elhelyezve.
• Az óvónő tanítsa meg az ábrázoló tevékenységgel kapcsolatos higiéniai szokásokat, és kísérje figyelemmel betartásukat.
• A (2,5)3-4 évesekkel kedveltesse meg a rajzolás, festés alapjait, a mintázás alaptechnikáit, nyomdázást, tépést, ragasztást.
• A 4-5 éves gyermekek körében formálja a képalkotást, ismertesse meg a vágás, hajtogatás, egyszerűbb fonás, varrás és gyöngyfűzés alapjait.
• Az 5-6-7 éves gyermekeknél a képalkotás különböző, változatos technikákkal történő készítését erősíti (pl. mozaik, kollázs, nyomatok), és megismerteti a szövés technikáját, valamint a többféle technikai megoldást igénylő barkácsolást.
• Az udvaron is teremtse meg a lehetőségeket az alkotásra.
• A csoportszoba, az öltöző, mosdó, és folyosó esztétikumának alakítása során formálja a gyermekek ízlését, környezettudatos szemléletét.

5. A gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenység:

Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 10.§-a kimondja, hogy a „gyermeknek joga, hogy… biztonságban és egészséges környezetben neveljék, …óvodai életrendjét…pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével” életkorának megfelelően szervezzék meg.

Joga, hogy”…képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben részesüljön”.

Továbbá „…állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban részesüljön,…családja anyagi helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben…” részesüljön.

Óvodánkban mindezek figyelembevételével szerveződik a gyermekek élete.

Célunk:

Az eltérő szociális és kulturális környezetből érkező gyermekek számára a nevelés eszközeivel segítségadás a hátrányok leküzdésére, az esélyegyenlőség biztosítása a jogi lehetőségek maximális kihasználásával.

• Jó tárgyi feltételeket, egészséges, esztétikus környezetet biztosítunk, ahová örömmel jönnek a gyerekek. A csoportszobák világosak, jól felszereltek, elegendő fejlesztőeszköz, játék áll a gyermekek rendelkezésére.
• A napirendet úgy alakítjuk ki, hogy folyamatos életszervezéssel elegendő idő álljon a naponta ismétlődő tevékenységek elvégzésére.
• A hetirend megtervezésénél figyelembe veszzük az arányos terhelést, valamint azt, hogy a kisgyermek mindennapjaiban jelentkező események, jelenségek akkor épülnek be a tudatába, ha sokszor, sokféleképpen gyakorolja ezeket, ismerkedik velük.
• A gyermeki tevékenységeket- a játék, munka, tanulás- az egész nap folyamán biztosítjuk, és a munka, valamint a tanulás játékkal, játékban, játékosan zajlik.
• A szokások- és szabályok rendszerét a felnőtt modell szerepén keresztül tanítjuk meg, mely megfelelő keretet ad, értékeket közvetít, biztonságot nyújt a gyermekeknek, megtanítja őket gátlások nélkül, megfelelően közelíteni gyermekhez, felnőtthöz egyaránt.
• Minden gyermeket igyekszünk a legrövidebb idő alatt megismerni- családlátogatás, az anya által kitöltött anamnézis - adnak információt a gyermek óvoda előtti életéről, környezetéről.
• Minden gyermekről vezetünk megfigyelési lapot, mely mutatja az egyéni fejlettséget/fejletlen területeket.
• A valamilyen területen lemaradást, vagy problémát mutatató gyermekekre fejlesztési tervet készítünk, differenciált, egyéni fejlesztésben részesítjük őket.
• A tehetséges, jó képességű gyermekek is differenciált fejlesztésben vesznek részt.
• A szakszolgálat munkatársainak segítségét kérjük, ha úgy látjuk, hogy a gyermeknek speciális segítségre van szüksége (Egységes Pedagógiai Szakszolgálat, Tanulási Képességeket Vizsgáló és Rehabilitációs Bizottság).
• A BTM-es gyermekek fejlesztését fejlesztőpedagógus segíti.
• Az óvónők minden nevelési év kezdetén felmérik a valamilyen területen hátrányos, vagy veszélyeztetett gyermekeket. Folyamatosan figyelemmel kísérik fejlődésüket, kiemelten foglalkoznak a gyermekekkel és a családdal.
• A megfelelő képzettséggel rendelkező GYIVI felelős a csoportok óvónőivel folyamatos kapcsolatot tart. Felméri és nyilvántartja a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket és családokat. Többször végez családlátogatást az óvónőkkel együtt. Udvariasan, de határozottan felhívja a szülők figyelmét a szülői kötelességekre.

- Az óvodavezető a KT. 54.§-a értelmében érvényesíti a gyermekek mindenek felett álló érdekeit. Fő területek

NEVELŐMUNKÁT SEGÍTŐ JÁTÉKOK ÉS EGYÉB ESZKÖZÖK JEGYZÉKE

2010. MÁJUS