
Mentovics Éva
Mese a karácsonyról
|
Elérkezett
már december, foga van a télnek, házak meghitt melegében kis gyertyácskák égnek. |
Mosolyog az édesapjuk: |
|||
|
Faluvégi
házikóban Fénylik minden ablak. E takaros kicsiny házban iskolások laknak. |
Megszületett a kis Jézus -
mindenki őt várta. Boldogságot, melegséget hozott a világra |
|||
|
Édesanyjuk
vacsorát főz, apjuk mesél nékik. - Szóljon most a karácsonyról! - kedvesen ezt kérik. |
Decemberben e napon van születése napja, ezt ünnepli kerek Földünk apraja és nagyja |
|||
|
|
Ünneplőbe öltöztetjük |
|
Ünnepi gondolatok
| Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája |
|
![]()
Ma szívem is van, |
Édesebben szól a harang |
|
|
Tudod, karácsonykor az ember
mindig hisz egy kissé |
|
Neveljünk
együtt
Apa kell!
A hagyományos családmodellben nem a férfi feladata a gyerekek gondozása
és ellátása, nagyjából három éves korukig szinte minden tennivaló az anyákra
hárul. Elég csak bekukkantani egy szülői értekezletre, máris a saját szemünkkel
győződhetünk meg arról, hogy a gyerekekkel kapcsolatos feladatok megoldása ma is
inkább az édesanyák dolga.
De mára azonban megjelentek a modern apukák, akik részt vállalnak a
gyerekek ellátásában is, felvállalva kizárólag anyainak hitt feladatokat.
Tudjuk azt is, hogy a gyermek első évének második felétől már az apához
is képes kötődni, hiszen ez nemcsak biológiai tényezőkön múlik. A kulcsa sokkal
inkább az, hogy mekkora az apa úgynevezett 2válaszkészsége”. Ez azt jelenti,
hogy mennyire képes a helyzetnek megfelelően reagálni a gyerek fizikai vagy
érzelmi szükségleteire. Mindez nem az együtt töltött idő mennyiségétől függ,
hanem elsősorban a minőségétől. Nagyon fontos az, hogyan lehet az apára gondolni
akkor, amikor épp távol van. Lehet – e várni, vagy inkább félni kell tőle.
Nem mindenki érkezik meg „időre” ezek közé a feladatok közé. Az apának a
saját apaságára éppúgy meg kell érnie, mint ahogy az anyának az anyaságra. Ehhez
többek között rendeznie kell a saját szüleivel való kapcsolatát, el kell
fogadnia, hogy most már nem ő lesz a támogatott gyermek, hanem neki kell majd a
családjának támaszul szolgálnia, és ez a párkapcsolatban is egész más szerepet
oszt rá, sokkal nagyobbá válik a felelőssége.
A gyermeknevelés hosszadalmas feladat, a siker nem jelentkezik rögtön, ki
kell várni az elvégzett munka jutalmát.
A konkrét fizikai jelenlét sem biztos, hogy igazi támaszt jelent, hiszen
úgy is lehet otthon valaki, hogy közben egyáltalán semmilyen érzelmi támaszt nem
nyújt. Nem önmagában a fizikai
jelenlét számít, hanem az, hogy mit jelent az apa a családtagok számára, mit
képvisel, milyen példát mutat.
Az apáknak más a feladatuk a nevelésben, és ezért másképp is játszanak a
gyermekeikkel. Az egyik jellegzetes, szinte szimbolikus üzenetű játék, amikor
feldobják már a néhány hónapos gyereket a levegőbe. A gyermekek is megrémülnek
egy pillanatra, de amikor visszaesnek a biztonságos apai kezekbe, akkor
önfeledten kacagni kezdenek. A játék „üzenete”, hogy néha kikerülünk a
biztonságos kezek közül, egy időre bizonytalanná válhat minden, és ez rémületes,
de a helyzet megoldható, mert lesz, aki majd segít, lesz, aki majd elkap. Ez az
élmény pedig egy olyan alaptapasztalat, hogy a világban ránk váró nehézségeket
meg lehet oldani, ami elkísér egész életünkben.
Létezik egy mondás, ami szerint „az anya
világa a ház, az apa háza a világ.”
A gyerek az anyával való kapcsolatából életre szóló kötődési mintákat
tanul, az apával való kapcsolatából pedig azt, hogyan kell boldogulni a
világban. Az apa hidat teremt a külvilág és az otthon között, megtanítja, hogyan
kell kiszakadni abból a nagyon fontos szimbiotikus kapcsolatból, ami a gyereket
az anyához fűzi. Ő mutatja meg, hogyan kell belemenni ismeretlen helyzetekbe,
hogyan kell elengedni a szülői kezet, tőle függ, mennyire lesz bátor a gyerek,
amikor bizonytalan helyzetekben kell helyt állnia.
Vagyis óriási szerepe van az önbizalom kialakulásában. Hiszen énerőre
csak úgy lehet szert tenni, ha az ember kipróbálja önmagát.
Apává válni lélektani értelemben nehezebb feladat, mert a férfiak nem
élik át a várandóság alatt a fizikai változásokat. Ne akarjuk megkímélni az apát
a gyerektől, jobb, ha kezdetektől fogva bevonjuk őt a gyereknevelés feladataiba.
Tudatosítsuk magunkban, hogy a gyerek felnevelése közös cél és közös feladat,
amiből mindkét félnek ki kell vennie részét.

Egészséges életmód
Zaj
van az utcán, a munkahelyen, szól a zene az üzletekben – az idegrendszer pedig
fárad. Az információdömpingben nehéz tudatosan szelektálni, egyszerűbb a csapot
teljesen elzárni, és időről – időre néhány napot csendben tölteni. Egyre
népszerűbbek a csendes elvonulások, csendtáborok, de nem csak a felnőtteknek, a
gyerekeknek is szükségük lenne a csend adományainak megtapasztalására.
Telefonáljunk, számítógépezzünk,
hallgassunk zenét, és mindezt egyszerre – sugallják a reklámok. „Pedig egyforma
figyelemmel nem lehet ennyi dolgot élvezni. A kreativitás – kutatások
egyértelműen kimutatták, hogy az alkotó munka, a belefeledkezés élménye kizárja,
hogy egyszerre több dolgot végezzünk. A multitasking nagy divat, ám a
párhuzamosan végzett feladatok felszínes rutintevékenységeket, nem alkotó munkát
jelentenek” – mondja dr. Perczel Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai
Pszichológia Tanszékének vezetője.
A pszichológiai kutatások szerint az elme
számára feldolgozhatatlan az az információmennyiség, amellyel nap mint nap
találkozunk, és ez a zajjal társulva idegességet, agresszivitást,
ingerlékenységet szül. „A csend iránti vágyakozás tulajdonképpen a személyiség
védelmi reakciója” – mondja a pszichológus.
A
gyermekeket is tanítani kellene a csendre
„Ahogy a gyerekeket is rászoktatjuk a
zajra, úgy kellene őket ránevelnünk a csendre is” – mondja Kolozsváry Judit
szakpszichológus. „Egy 4 – 5 éves óvodás csak kiabálva képes beszélni, mintha
mindenki süket lenne a környezetében. Ilyenkor figyelmeztetni kell: „Nem kell
kiabálni, hallom, amit mondasz. Lám, én milyen halkan beszélek, és mégis hallasz
engem” – mondja a gyermekpszichológus.
Hogy a gyerekek idegrendszere szintén
fárad a sok zajtól, jól jelzi, hogy a szakember tapasztalata szerint egyre több
a „pszichésen süket” gyerek, akik a nagy zajban, a sok utasítás közepette így
védik meg magukat. A kreativitás kibontakozásának a gyerekek esetében is a
belefeledkezés élmény az alapja, ennek pedig feltétele, hogy ne kelljen
figyelmét több irányba megosztania. Ezért Kolozsváry szerint ajánlatos lenne, ha
a játék, a tanítás közben időnként lenne néhány csendes perc, amikor a gyerekek
is önmagukba fordulhatnak, végiggondolhatják a nap addigi eseményeit. „Ahhoz
azonban, hogy ez a gyerek számára igazán termékeny legyen, fontos, hogy ne az
legyen az előzetes tapasztalata, hogy a csend büntetés. Ne „fogd be a szád”
effektusként élje meg a csendet!” A csendes percek egyébként egyre több
iskolában jellemzőek, az egyházi iskolákban ez a személyes ima ideje.
Sokan ösztönösen menekülnek a csend elől
Ha azonban nem szeretünk önmagunkkal
szembesülni, a csend veszélyeket is hozhat. „A csendben elönthetnek a kételyek:
miért csinálom ezt? Miért nem váltok munkát? Miért hagyom magam kihasználni? A
kellemetlen helyzetek elől az ember és az állat is ösztönösen menekül. Ha az
önmagunkkal való találkozás terhes, mert annyi minden megoldatlan az életünkben,
a csend kényelmetlen is lehet” – mondja Perczel Forintos Dóra.
Nem
kell félni a csendtől
„Két ember beszélgetésébe is be tud állni
a csend, amelyek elmélyíthetik, bensőségessé tehetik a kapcsolatot. És ezek az
igazán nagy találkozások, amelyekben ott van a csend adománya, a saját magunkkal
való szembesülés is” – mondja Perczel Forintos Dóra. „Mégis vannak párok, akik
félnek a csendtől: miért nem beszélünk? Lehet, hogy már nincs is közös témánk?”
„Iskolákban a beszédművelésnek,
egyetemeken a retorikának kéne tudatosítani a diákban, hogy beszéd közben a
szünetnek, a csendnek is szerepe van. Olyan ritmusú beszédet kellene a
gyerekeknek megtanítani, ami nem hadarás, hanem a szünetek révén lehetővé teszi
a megértést, a beépülést” – mondja Kolozsváry Judit.
Néhány
gondolat a csendről
„Az
egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső
csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez
a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes
elindítani az életedben!”
„Csend
és magunkra
fordított idő nélkül soha nem leszünk képesek felfedezni a rossz
tulajdonságainkat, illetve az erényeinket. Nemcsak azt felejtjük el, kik
vagyunk, hanem azt is, kik szeretnénk lenni.”
„Úgy
tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is
élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék
meg a
csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az
embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik
egymást.”
„Aki a
csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség
tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai.”
„Ha az
élet nagy pillanataiban olyasmit akarunk közölni, amire szavunk nincs - akkor
elhallgatunk. S a lelkek e
csendben oly mélységesen
megértik egymást, mint egyébként soha.”
„A
csend olyan tud lenni, akár a
kudarc. Ha egy élénk beszélgetésben csönd áll be, az egy másodperc alatt
érvénytelenné tud tenni mindent, ami addig elhangzott, mintha az egész csevej
csupán szerencsés véletlen lett volna, mert csak idő kérdése volt mindvégig,
hogy kiderüljön az igazság: hogy igazából nincs senkinek semmi mondanivalója a
többiek számára. Miért nem tudnak az emberek
csendben ülni
egymás mellett anélkül, hogy unalmasnak, tehetetlennek és a többiek által
kirekesztettnek éreznék magukat?”
Elmúlt időszak eseményei
Egészséghét és családi játékdélután az óvodában
Az október 24 – 28 -ig tartó hetet az egészséghét jegyében töltöttük el.
Keddtől péntekig délelőtt 10 órától az óvoda közösségi helyiségében a 3 csoport
egy közös zenés tornán vett részt. Szerdán a közös torna után egy meglepetés
várta a gyerekeket az óvoda udvarán. A Jónás család felajánlásának köszönhetően
póni lovon „lovagolhatott” az óvoda apraja – nagyja. Ez különleges élmény,
szenzáció volt mindenki számára.
Aznap délután közös játékdélutánra hívtuk
meg a szülőket, az iskolából az első, második osztályos napközis gyerekeket, ami
a tök és a zöldség jegyében telt el. Ötletesebbnél ötletesebb alkotások
születtek: különféle töklámpások, céklaegér, piros burgonyából ló, sün, asztali
díszek… a szülők a gyerekekkel igen kreatívak, ügyesek voltak. Az óvónők az
asztaloknál érdekes tevékenységekkel várták a gyerekeket, és a szülőket
egyaránt: krumplinyomdával, lisztgyurmával, barkácsolással. A szervezet vitamin
bevitelét a gyümölcssaláta, az ovicsemege, a csipkebogyótea, és a zöldségek
biztosították.
A csütörtöki nap ismét az egész óvoda
számára közös programmal telt el, lesétáltunk a focipályára. Öröm volt látni,
ahogy a kicsik szaladnak a nagyokkal, a fiúk pedig kergették a labdát. A séta, a
futás „kifárasztotta” a gyerekeket, ebéd után csend borult az óvodára, mély
álomba szenderültek a gyerekek.
A pénteki napot a középső – és
nagycsoportos gyerekek versenyjátéka, sorversenye zárta az udvaron, a gyerekek
nagy örömére. A kicsik az óvónénivel labdáztak, hintáztak.
A jól megérdemelt jutalom sem maradt el,
mivel mindenki győzött, ezért kinder figurával és müzli szelettel jutalmazták az
óvónők a gyerekeket. Az egészség hete mozgalmasan, élménydúsan, jó hangulatban
telt el a gyerekek, szülők és mi, óvónők számára is egyaránt.
Vargáné Paulusz Edit óvónő
Apák napja
November legfontosabb eseménye volt az Apák napja. Már régóta hagyomány,
hogy a késő őszi időpontban megünnepeljük az apukákat. Egy vidám, sportos másfél
órára hívtuk meg Őket, hogy a gyermekükkel együtt játszanak. A gyerekek már
sokkal korábban el kezdtek készülődni a nagy napra, versekkel és énekekkel.
Minden csoportban a gyerekek ajándékot készítettek az édesapjuknak, saját
kezűleg. Az óvónénik segítségével az óvoda apróságai még süteményt is sütöttek e
jeles eseményre.
A tornateremben körben ülve, megilletődötten és meghatottan hallgatták és
nézték az óvodásaink műsoros köszöntőjét, ahol a legkisebbtől a legnagyobbig,
mindenki bátran szerepelt.
A műsor után az elkészített süteményeket megkóstolták az apukák a
gyerekekkel együtt. A kóstolgatás után zenés bemelegítő torna vette kezdetét,
melyet a középső csoportos Gáspár apuka vezényelt le, felkészülten Zsombor nevű
fiával együtt.
Ezt követően három helyszínen különböző mozgásos játékok közül lehetett
választani, melyek lebonyolításában az óvónénik segítettek. Pl.: krumpli kapura
vezetése seprűvel, krumpli ültetés bordás falra mászással, bekötött szemmel
zöldségek szétválogatása.
Az apukák és a nagypapák nagyon aktívak és lelkesek voltak, minden
helyszínt és minden játékot többször kipróbáltak.
Nagyon jó, hogy a mi óvodánkban van egy ilyen különleges alkalom: az Apák
napja. Büszkék is voltunk rá! Öröm volt nézni a vidám, mosolygós, elégedett,
ajándékokkal, talán egy kicsit fáradtan távozó apukákat. Na, nem a sportolás,
hanem a gyerekek felöltöztetése jelentette a nagyobb feladatot, kihívást! De
köszönjük, hogy ezt is vállalták a gyermekükért!
Tóth Katalin óvónő
Szülők gondolatai az Apák napjáról
Először is megköszönném a lehetőséget, hogy véleményt mondhatok az Apák
napi rendezvényről. A gyerekek és az édesapák is nagyon várták ezt a napot. Az
én lányom például már előtte héten legalább ötször megkérdezte, hogy ott leszek
– e. Nagyon jó volt látni azt, hogy a kicsik és a nagyok hogyan játszanak
együtt. Legalább az apák egy kicsit felidézhették a gyerekkoruk játékos
pillanatait. Ráadásul egy pillanatra kiléphettek a mindennapos rohanás örökös
taposómalmából. Ha csak egy órára is a gyerekeikkel tudtak lenni, ami valljuk be
nagyon ritkán sikerül. Ezzel így vagyok én is, ezért tudom díjazni az ilyen
pillanatokat.
Legjobban annak örültem, de szerintem nem
csak én voltam így ezzel, amikor a gyerekek önfeledten örültek egy – egy
sikeresen végrehajtott feladatnak, amiben az édesapjuk is részt vett.
Köszönet a szervezőknek a lelkiismeretes
munkájukért, az apukáknak a hozzáállásért, a gyerekeknek meg mindenért.
Ui.: És meg a finom sütikért.
Tisztelettel: Krukk József (apuka)
Több óvodát megjártam, de ilyen jó hangulatú és kreatív estét sehol sem
tapasztaltam. A vetélkedők, az aranyos ajándékok az apukák részére, kellemes
másfél órát varázsoltak. Köszönet a lurkóknak és az óvoda összes dolgozójának.
Harsányi Ferenc
Hagyományoknak megfelelően idén ősszel ismét megrendezésre került az Apák
napi rendezvény településünk óvodájában.
A programok a résztvevő szülőknek – ahol
a meghívottak kizárólag édesapák és nagypapák voltak – felejthetetlen élményt
nyújtottak. A délutáni rendezvényen mi, apukák is bepillantást nyerhettünk az
óvodai élet mindennapjaiba, megismerhettük az óvónők és a dadusok fáradhatatlan
munkáját. Láthattuk, hogy gyermekeink milyen élvezettel és szeretettel adták elő
műsorukat, miközben szemük sarkából fürkészték édesapjuk elismerő tekintetét.
Szigorú szabály azonban, hogy nincs játék
alapos bemelegítés nélkül, ennek vezénylését Gáspár Károly „Karesz” ritmikus
gimnasztikában mutatta be. Megjegyzem vidám volt!
Ezt követően az édesapák gyermekeikkel
együtt csatlakoztak a kis – és középső, valamint a nagycsoport vetélkedőihez. A
versenyek során seprűvel görgettük a krumplit a kapuba, szaladtunk az almákkal a
bordásfalon lévő kosárhoz, vagy éppen fakanálon egyensúlyoztunk egy piciny diót.
Sokat szaladtunk, nagyokat nevettünk,
igazi apa – gyerek csapat voltunk, és persze a legfontosabb, hogy győztünk!
Az édesanyák talán kicsit irigykedve
fogták kezükbe a gyerekek által készített kis meglepetéseket és tekintették meg
másnap a bejáratnál kiállított kortársműveket.
Köszönjük óvónénik, köszönjük gyerekek!
Farkas Péter és Gergő
Köszönjük szépen, hogy az óvónők ránk is
gondoltak. Nagyon jó volt kiszakadni a mindennapok forgatagából, és együtt
tölteni egy délutánt a gyerekekkel és a többi apukával. Jó volt látni a sok
lelkes gyereket, a sok készülődés eredményét.
Apaként, és gondolom ezzel a többi apa is
egyetért, nagy-nagy büszkeség tölt el, amikor látom, hogy a gyermekeim milyen
talpraesettek, és milyen jól megállják a helyüket az ő közösségükben.
Köszönjük, hogy ilyen szép Apák napi
ajándékot kaphattunk!
Békei Tamás
Ha apuval
megszökünk,
délig haza
sem jövünk.
A kezünket
zsebre vágva
kisétálunk
a világba.
(Mezei
András)
Öröm volt nézni, milyen sokan eljöttünk a Nyitnikék Óvoda Apák napjára.
Az első meglepetés a vidám kis műsor volt, amelyben részt vett az ovi apraja –
nagyja, ügyesek voltak, kedvesek, mosolygósak. Az apukák arcát nézve, azt hiszem
mindenki nevében mondhatom, büszkék voltunk a gyermekeinkre.
Ezután egy kis eszem – iszom következett,
a gyerkőcök saját készítésű finomságokkal kedveskedtek és persze lelkesen
segítettek az elfogyasztásában is. Ettünk még sok finom gyümölcsöt, de kellett
is az energia a játékos sportfeladatokhoz. Nagyon ötletes, szórakoztató
feladatokat találtak ki az óvónénik, nem csak a gyerekek, mi apukák is nagyon
élveztük. Volt ott kapura lövés krumplival, zöldségdobás kosárra,
egyensúlyoztunk diót fakanálon, bekötött szemmel zöldségeket válogattunk,
szerintem mindenki megtalálta a kedvére valót. A móka zöldségszobrászattal
folytatódott, ahol gyerek és apuka egyaránt kiélhette kreativitását. Öröm volt
nézni a párosok, triók igyekezetét, igazán ötletes és egyedi alkotások
születtek, és hogy az anyukák is kicsit részesei lehessenek az örömnek, a
műveket az óvoda előterében ki is állították.
Köszönjük a szervezést és a profi
lebonyolítást az óvoda minden dolgozójának, remélem jövőre is folytatódik ez a
kedves hagyomány.
Sipos László
Nyugdíjas nap Balatonőszödön
December 3 – án az őszödi faluházban 8 óvodás és öt, már iskolás gyermek
köszöntötte a megjelent vendégeket.
Egy vásári jelenettel kedveskedtek,
melyet Fülemenné Lazányi Anikó óvónő tanított be. Bátran, vidáman szerepeltek,
tetszést aratva a nagyszülők körében.
Mikulás az óvodában
December 6 – án az óvodába is ellátogatott a Mikulás. Nagy izgalommal készülődtek a gyerekek. Énekeket, verseket tanultak, szép rajzokat készítettek, melyeket átadtak a Mikulásnak. A kisebb gyerekek bátran kiálltak elébe, míg a nagyok megilletődve hallgatták
Visszajelzés az iskolából
November hónapban, minden évben az 1. osztályban tanítók visszajelzést
adnak arról, hogy az első hónapokban hogyan sikerült beilleszkedni, és hogyan
haladnak azok a gyermekek, akik a tavalyi évben még a mi óvodánkban voltak
nagycsoportosok.
A
gyermeki fejlődést leginkább elősegítő területeken, mint az egészséges életmódra
nevelés, a mozgás, a játék, az érzelmi nevelés, a környezet megismerése az
erősségeink – az eredmények alapján.
Fontos lenne, ha az óvodai Éves
Munkatervben szereplő, számunkra fontos, évek óta tervezett átadó – átvevő
beszélgetés megvalósulna az óvónők és a leendő tanítónő részvételével.
Fontos lenne, hogy a tanítónő a gyermeket
megismerje még az iskolába lépés előtt, és a gyermek egyéni fejlődéséről az
óvónők átadják tapasztalataikat a tanító néninek.
A további „építkezés” az iskolában erre épülhetne annak érdekében, hogy
minél előbbi és zökkenő mentesebb legyen a gyerekek óvodából – iskolába való
átmenete, beilleszkedése.
Tóth Katalin óvónő
Lucázás
December 13
– án Luca napi jókívánságokat kántálva járják be az óvodát, az iskolát, az
iskola konyháját és a polgármesteri hivatalt a nagycsoportos gyerekek.
A Luca – alakoskodó fehér leplet hord, a
„kotyoló” fiúk szalmát, fatuskót visznek magukkal, s erre térdelve mondják el
köszöntőjüket. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Előző nap Luca – pogácsát sütnek a
nagyok, amelybe pénzt is sütnek. Ezzel vendégelik meg az óvoda összes gyermekét,
felnőttjét.
Fülemenné Lazányi Anikó óvónő

Környezetvédelem
Mi az a zöld energia
Kijelenthető, hogy egyáltalán nincsen szükség olyan sok üvegházgáz légkörbe
való bocsátására. Helyette megoldás lehet a tiszta és megújuló erőforrások
hasznosítása. Pillanatnyilag a világon felhasznált energiának kevesebb, mint 5
százaléka származik tiszta és megújuló energiaforrásból. Sokkal – sokkal több
energiát hozhatnánk létre ezekből a zöld, környezetbarát forrásokból.
Napenergia
A házak tetején lévő panelek begyűjtik a Nap hőjét, és felmelegítik a rajtuk keresztülfutó vizet. Ezt követően a víz a ház melegvíz – tartályába áramlik, de a radiátorokban is keringhet. Még akár a felhős és szürke telekkel rendelkező országokban is képesek lehetünk vizet melegíteni ezzel a módszerrel.A napelemek másik változata – a fényelektromos – a Nap sugarait árammá alakítja át, ám ehhez sokkal több napfényre van szükség
Szélenergia
A szél ereje szintén felhasználható áramtermelésre.
A szél megforgatja a szélturbina lapátjait, ami belül működésbe hozza a
generátort, mely végül elektromosságot állít elő. A szélturbinák leginkább a
magaslatokon és a tengereknél a leghatékonyabbak, ahol erős szél fúj. A beépült
területeken házakra felszerelt kis turbinák nem kifejezetten hatékonyak.
Egy szeles helyen felállított nagyméretű turbina 1000 háznak elegendő áramot
képes termelni.
Vízenergia
A világon előállított áram egy részét hidroelektromos erőművek termelik, melyek a turbinák meghajtásához a rajtuk keresztül – áramló vizet használják fel. Ám ehhez hatalmas gátakat kell építeni a víz tárolása miatt, és nagy földterületeket is el kell árasztani, ami kedvezőtlen az ott élő emberek, állatok és növények számára. Napjainkban azonban már léteznek olyan erőművek, melyek az áramot az óceáni apály – dagály váltakozással, kevesebb környezeti ártalommal állítják elő
Fenntartható bioüzemanyag
Néhány farmer a rothadó gabonából, fából vagy állati ürülékből felszabaduló
káros metánból állít elő bioüzem – anyagot. A gázt erjesztőnek nevezett tartály
segítségével nyerik ki, és így termelnek áramok. Így egyszerre szabadulnak meg a
hulladéktól, látják el magukat energiával, és csökkentik a globális felmelegedés
léptékét.
A bioetanolnak nevezett benzinhelyettesítőt szintén fenntartható módon lehet
előállítani. A legjobb megoldás az lehet, ha olyan növényből állítják elő,
melyet olyasfajta területre telepítenek, ami nem akadályozza a gabonatermelést.
Milyen zöldeszközöket használhatunk?
Olyan számológépet, órát, elemlámpát és MP3 lejátszót, valamint mobiltelefon – töltőt vegyünk, mely napelemmel működik. Legtöbbjük olyan akkumulátorral van ellátva, mely a nap segítségével tölti újra magát.
A siker jelei:
A legtöbb dolog, amit Földünkről hallhatunk gyászosan hangzik ugyan, ám jó tudni, hogy vannak bíztató jelek.
- A védett területek, így a természetvédelmi rezervátumok a Föld 10% - át fedik le, ami igazán nagy eredmény.
- Az élővilág visszatér a megtisztított vizekbe. Az angliai Dove folyó korábban túl szennyezett volt a lazacoknak, napjainkra viszont visszatértek.
- A fejlett országok közül sok légszennyezési szabályozásokat vezetett be
- Némely nagyváros gyalogosövezetté minősített belvárossal vagy olyan zónával rendelkezik, ahová a behajtásért fizetni kell.
- Az újrahasznosítási arányok egyre javulnak. Ausztriában és Hollandiában a hulladék 60% - át hasznosítják újra.
- Az emberek megértették, hogy a műanyag zacskók károsak a környezetre. Sok
helyen a kasszáknál már nem adják ingyen. Helyenként fizetni kell értük,
máshol nem is tartanak ilyeneket.
- Amennyiben etikus bankszámlával rendelkezünk, akkor a bankunk nem fogja pénzünket a Földet vagy embereket károsító befektetésbe beruházni.
- A kampányok hatékonyak. A „Mentsük meg a bálnákat” kampány a legtöbb
országban elfogadhatatlanná tette a bálnavadászatot. A kampányokban
résztvevőknek is köszönhetően a kormányok megpróbálják
megoldani a problémákat.
Ha mindenki úgy élne, mint a fejlett országokban, akkor legalább három Földre lenne szükség, hogy ellásson minket olyan erőforrásokkal, mint a víz, az olaj vagy a fák. Három bolygónk nincsen, csak egy. Mindannyiunkat is elláthat, ha jobban figyelünk rá.

Kalendáriuum
Igaz karácsonyi mese a 40 – es évekből
A sütőből kifelé áradó mézeskalács illat
már beteríti az egész konyhát, néhány adag azonban még az asztalon várakozik.
Ilyenkor végre van idő beszélgetni, visszatekinteni a régmúltra. Édesanyám
meséit már akkor is szívesen hallgattam, amikor alig négyévesen először
„segédkeztem” az ünnepi előkészületekben, gyúrtam és szaggattam a süteményeket a
saját kis deszkámon… Közben pedig egy ma is élő képzeletvilágot alakítottam ki a
pásztorokkal, a betlehemezőkkel és a kis Jézuskával.
Édesanyám pedig most is mesél, a ’40-es,
’50-es évek nagy szegénységéről, és arról a hatalmas boldogságról, ami a
karácsonnyal együtt a falusi családokba érkezett…
- Este, mikor kezdett sötétedni, a
petróleumlámpa fénye mellett összeültünk, és karácsonyi dalokat énekeltünk –
idézi fel a múltat nagy átéléssel. A fiúk már december elején megtanulták a
betlehemezés szövegét, karácsonyig az összes házat végiglátogatták. Saját maguk
barkácsolták a szükséges kellékeket. Nagyon élveztük, hogy beöltöztek
maskarákba, kifordított bundákat vettek fel és kampósbotot hoztak magukkal. A
betlehemezésért pénz vagy valami kis ajándékot, süteményt kaptak.
Akkor még nem volt divat az adventi
koszorú, a házat csak egy héttel az ünnep előtt díszítettük fel, gallyakkal,
tobozokkal. A gyerekek nagyon készültek, fenyőket, csillagokat, holdat
rajzoltak, ezek később rákerültek a fára, akárcsak a piros alma és a dió.
Szerettünk sütni, kekszeket készítettünk, és azok is a díszítés kellékei lettek.
Karácsonyfa a nagy szegénység ellenére
minden házba került. Az ajándékok is a kevés pénzről árulkodtak, elsősorban
hasznos dolgok kerültek a fa alá. Füzeteket, színes ceruzákat, kifestőket,
ruhákat – kötött sálakat, pulóvereket kaptunk. Játék nélkül nem volt karácsony,
mindig saját készítésű babákkal, faragott autókkal kedveskedtek a gyerekeknek.
Damasztabrosszal terítettük az asztalt,
általában disznóölésből maradt ételek kerültek rá. A gyerekek előnyben
részesítették az édeset, így diós és mákos kalácsot, bejglit minden házban
sütöttek az asszonyok. Karácsony másnapján kávét ittunk, ami akkor még nagy
ritkaságnak számított.
Az éjféli misén ott volt a falu apraja –
nagyja. Még akkor sem hagyta ki senki, amikor éppen tiltották. Regölés nélkül
nem múlhatott el karácsony második napja.
Karácsonyi gyümölcsös pulykamell
|
Hozzávalók:
·
4 szelet (60 dkg) pulykamell filé
·
4 szelet füstölt sajt
·
4 szelet bacon · 1 alma, 1 körte, 6 szem aszalt szilva
·
·
·
1 teáskanál cukor
·
vaj
·
olaj
·
őrölt
fahéj, só |
|
Elkészítés:
A pulykamellet sóval és őrölt fahéjjal bedörzsöljük. Serpenyőben kevés olajat
forrósítunk, beletesszük a húst és mindkét oldalon 2 percig sütjük. Felöntjük a
borral és tovább pároljuk. A serpenyőből kivéve tűzálló tálba fektetjük. A
hússzeleteket beborítjuk 1-1 szelet füstölt sajttal és baconnal. A serpenyőben
visszamaradt boros pecsenyelevet tejföllel kikeverjük és a rakott húsra
locsoljuk. A gyümölcsöket megtisztítjuk, felszeleteljük és a hús mellé, a
mártásba dugdossuk. Forró sütőben 15-20 percig sütjük. Párolt rizs illik hozzá.
Inyenc pontyfilé
Hozzávalók
·
1
ponty , kifilézve (filézve
kb. 80 dkg)
4 krumpli, 2 szál sárgarépa, 2 szál
fehérrépa, 1 fej hagyma, 2 alma, fél citrom karikázva, 3 szál zellerzöld
·
6 szelet bacon
·
·
·
·
1 ek liszt
·
só, frissen őrölt bors
Elkészítés:
1. A zöldségeket pucoljuk, a répákat karikázzuk, a krumplit, almát/héjával/, hagymát kockázzuk. Egy tepsibe halmozzuk, megsózzuk
2. Ráfektetjük a zellerzöldet, a citromkarikákat, tetejére a
szalonnacsíkokat. Olajjal és borral meglocsoljuk, alufóliával letakarjuk, és
forró sütőben
összepároljuk
3. 20 perc után kivesszük a sütőből, a zellerszálakat
villával kiemeljük és széthúzzuk az egészet, hogy a halnak helyet csináljunk.
Közepére fektetjük a
halat, rátesszük a szalonnacsíkokat és rámerünk a zöldségből.
Visszatesszük a sütőbe /fólia nélkül/, pár perc után takarékra vesszük a lángot.
Megsütjük
4. Lyukas kanállal tálra szedjük a tepsi tartalmát. A
visszamaradt szaftot lábasba öntjük, a liszttel kevert tejföllel behabarjuk,
borsot darálunk rá,
összeforraljuk
5. 3 kanál zöldséges keveréket adunk hozzá, botmixerrel összeturmixoljuk.
6. A halas zöldséges halomra öntjük

Egyszer volt,
hol nem volt...
![]()
Nyquist Gizella
Az első hó
A hosszú, színekben dúskáló ősz után
egyik napról a másikra leesett az első hó. Bár Zsófi és Karcsi szülei már késő
este felfigyeltek az utcai lámpa fényében pilinkélő hóra, a gyerekek csak reggel
vették észre, hogy az egész környék fehér ruhát öltött.
-
Odanézz anya! Esett a hó! Jaj, de jó! Ma a hócsizmámban szeretnék az oviba
menni! – örvendezett Karcsi.
Zsófi is odatapasztotta a két kezét és az
arcát a jéghideg ablaküveghez, és csak némán nézte az utcát. Talán már az első
hóember építése járt a fejében.
A gyerekek villámgyorsan elkészültek, és rábeszélték anyukájukat, hogy
korábban induljanak el az oviba. A nagycsoportos Zsófi, aki két évvel volt
idősebb öccsénél, kiszökkent a bejárati ajtón. Feltekintett, és igyekezett
néhány szállongó hópihét elkapni. Karcsi pedig nekifutott, és egy nagy lendület
után hatalmasat huppant a hóba.
Szerencsére nem ütötte meg magát, mert a
fehér takaróval borított füvön landolt. Éppen elkezdett feltápászkodni, amikor
valamire felfigyelt.
-
Anya, gyere
ide gyorsan! Mutatni akarok valamit.
Anyával együtt Zsófi is odalépett
Karcsihoz, és arrafelé néztek, ahova a vastag kesztyűbe rejtett kezével
mutatott.
-
Látjátok?
Nyomok vannak a hóban. Ahhoz a bokorhoz vezetnek.
Karcsi kérdően nézett nővérére és
anyukájára. Zsófi, aki nagyon élvezte, amikor valami újat taníthatott
kisöccsének, azonnal rávágta:
-
Nyuszi járt
a házunk előtt, Öcsi! Biztosan a havazás elől akart elrejtőzni, és bebújt a
bokor alá.
-
Egy igazi
nyuszi? Nahát! Bevihetjük a házunkba is? Az enyém lehet? – és még áhítozva
hozzátette: - Nagyon szeretném!
Erre már az anyukája válaszolt:
-
Karcsikám,
ez vadnyúl. Itt él az utcán és a közeli mezőn.
Még mielőtt a kisfiú elpityeredett volna,
Zsófi kétségbeesetten felkiáltott:
-
De mit fog
most enni ez a szegény nyuszi? A bokrokról már lehullott a levél, a füvet pedig
vastag hó takarja.
Ő
és a kisöccse faggató szemekkel nézett fel anyukájukra.
- Gyerekek!
Indulnunk kell az óvodába. Délutánra biztosan kiötlünk valami megoldást.
Hamarosan alábbhagyott a havazás, és az
oviból hazafelé jövet már nem is esett. A gyerekek a házuk elé érve látták, hogy
egymást keresztező, keszekusza nyuszi lábnyomok tarkították a hóval takart
füvet. Útközben anyukájuk megígérte, hogy valami meglepetés vár rájuk. Most
benyúlt a terasz oszlopa mögé, és előhúzott egy nagy zacskó nyuszieledelt.
A gyerekek ujjongva siettek hozzá, és mindketten kaptak egy – egy kis
pohárral belőle. A bokor tövéhez öntötték, mert ott látták a legtöbb nyomot. Még
vártak néhány percet, hátha a nyuszi máris belekezd a lakmározásba, ám hamarosan
elkezdtek dideregni, így aztán inkább bementek a házba. Az ablakból próbálták
kilesni a nyuszit, de nem láttak semmi mocorgást.
Vacsora előtt Karcsi megkérdezte:
-
Anya,
megnézhetjük, hogy megette – e már a nyuszmusz az ételt?
-
Jó ötlet –
válaszolta anya. – Gyerekek, bújjatok gyorsan kabátba, és húzzatok csizmát!
Amilyen csendesen csak tudunk, kiosonunk a ház elé.
Így is
tettek. Amikor a nyuszieledel hűlt helyét találták a bokor alatt, a testvérek
örömükben lelkendezni kezdtek. Az étel helyett picike, fekete bogyócskák
díszítették a fehér havat. Mit gondolsz, mik voltak azok?

![]()
![]()
Karácsonyi barkácsolás
Karácsonyi doboz papírtányérból
Alapanyagok:
egy (vagy több) papírtányér, zöld karton, fenyőfa sablon, olló, ceruza,
ragasztó, esetleg dekorfilcek és dekorációs anyagok.
Elkészítés:
·
Először
vágjuk ki a fenyőfa formát, ehhez használjunk sablont. A fa ne legyen túl nagy,
de azért látványos.
·
A kivágott
fenyőfát díszítsük ízlés szerint.
A doboz elkészítése:


Ügyeskedj
Hallgasd meg a találós kérdéseket!
Keresd meg a hozzájuk illő rajzokat!

AZ
EGÉSZSÉGES SZEMESI ÓVODÁSOKÉRT ALAPÍTVÁNY
Felelős kiadó: Szentiványi Jánosné
Felelős szerkesztő: Fülemenné Lazányi Anikó
Számlaszám: 67000186-11001737-00000000